Minden tekintetben elkeserítőnek nevezhető helyzethez képest a romániai politikai elit mintha másik világon élne.
„Döbbenetes adatokat közölt minap a Ziarul financiar gazdasági napilap a romániai infrastruktúra állapotáról: nemcsak európai, de térségi viszonylatban is sereghajtók vagyunk, és például autópálya-építésben lassan Bulgária is megelőzte Romániát. Nem kevésbé elkeserítő az Országos Statisztikai Hivatal legújabb kimutatása, mely szerint a vidéken élők kétharmadának nincs hozzáférése vezetékesvíz-hálózathoz. De lássunk néhány beszédes példát, mely rávilágít arra, hol is tart jelenleg Románia infrastruktúrája. 2015-ben a hazai autópályák hossza 747 kilométer volt, a területre megközelítőleg ugyanakkora Nagy-Britanniában 3769 kilométernyi sztrádán autózhattak az ott élők, de még Bulgária is szinte ugyanekkora, 737 kilométer hosszú hálózatot tudott felmutatni, mint a kétszer akkora Románia. A területre még Bulgáriánál is kisebb Magyarországon 1884 kilométer autópályát lehetett használni.
Ha már autópálya nincs, akkor biztosan a vasúthálózat fejlesztésére költötték a pénzt – gondolhatnák a honi viszonyokat nem ismerők. Csakhogy az adatok e tekintetben még inkább kiábrándítóak: a 11 ezer kilométeres hálózat most is ugyanakkora, mint száz évvel korábban volt, a vonatok átlagsebessége pedig az elavult infrastruktúra miatt óránként 45 kilométer körüli – miközben tőlünk nyugatabbra már 250 kilométeres óránkénti sebességgel is közlekednek a síneken.
Nyersanyagaival sem gazdálkodik okosabban az ország: miközben az európai uniós államok közül itt termelik ki a legtöbb földgázt, az ország elosztóhálózata kétszer kisebb, mint például a magyarországi, ahol szinte alig van földgázlelőhely. A villamosenergia-hálózat tekintetében sem jobb a helyzet: az Európai Energiaszabályozók Tanácsának adatai szerint Románia élen járt a be nem tervezett áramszünetek hosszúságában – ez a mutató az energiahálózat minőségének tükre. Ami pedig a vizet illeti, a falun élők alig egyharmadának van hozzáférése a vezetékesvíz-hálózathoz, ami azt jelenti, hogy mintegy hatmillió személy kénytelen e nélkül az alapvető szolgáltatás nélkül boldogulni.
Ehhez a minden tekintetben elkeserítőnek nevezhető helyzethez képest a romániai politikai elit mintha másik világon élne, egészen másról beszél, infrastrukturális fejlesztésekről, nagy beruházásokról alig esik szó. A hatalom az igazságszolgáltatást vonná ellenőrzése alá és álszent referendumba menekülve osztja meg a társadalmat, az ellenzék belesétál a csapdába, és kizárólag amnesztiával riogat, korrupcióról beszél, mintha csak ezek a kérdések foglalkoztatnák az itt élőket.
Akiknek lassan már csak azért lesz nehéz elhagyniuk az országot, ha végképp elegük lett a folyamatos ingyencirkuszból, mert egyszerűen nem lesz, hol: a vasút lerohadt, az agyonzsúfolt közutak pedig életveszélyesek.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Az intézkedéssel a kormány Magyarország energiafüggetlenségét védi a vajdasági merényletkísérlet után.
Nagyon reménykednek az ukránok, az Európai Bizottság pedig gyártja a forgatókönyveket.
Az Európai Unió egyik alapelve a tagállamok közötti szolidaritás, Brüsszel azonban mégsem lép fel az ukrán olajblokáddal szemben. A Barátság-kőolajvezeték körüli vita azt mutatja: a gyakorlat néha messze kerül az elvektől.
Viszont még mindig nem a teljes összegről van szó.
Az Európai Bizottság hosszú távú krízissel, egekbe szökő árakkal és ellátási zavarokkal számol, de érdemi választ nem ad a problémákra.
Panyi Szabolcs és kollégái nem éreznék jól magukat a Lajtától nyugatra.
A TV2 dokurealityje, A mi történetünk negyedik adásából kiderül, hogyan tudta termőre fordítani a gyerekkori traumáit a mára kétdiplomás Kecskés Evelin, és a ceglédi gazdálkodócsalád, Siposék egy napjába is bepillanthatunk.
Meghiúsított szabotázsakció a magyar határ közelében: a kormány súlyos fenyegetésről beszél, az ellenzéki narratíva szerint megrendezett akcióról lehet szó.
