Történet tanulság nélkül

„És ekkor – épp, amikor a világhírű zongoraművész belekezd Schubert b-dúr zongoraszonátájának második tételébe – felhangzik egy öblös böfögés, és átható kolbászszag teríti be a légteret. Nem, ez bizonyára nem velünk történik, bámulunk egymásra, és talán meg is magyarázzuk magunknak, hogy képzelődtünk csupán, amikor újabb böfögés rombolja le minden maradék illúziónkat. Lesújtva próbálunk a szonátába kapaszkodni, de a hangjegyek minduntalan elillannak, Schubert nem kompatibilis a kolbászszaggal.

A fémes csattogásra már az egész sor hátrafordul: emberünk – ott, a hangversenyterem és a koncert kellős közepén – meglazítja az övét. Valamit mond is félhangosan a vele érkezett nőnek, gondolom olyasmit, hogy milyen udvariatlan népek ezek itt az előző sorban, folyamatosan hátraforognak és őt bámulják, mi pedig, attól tartva, hogy a felhajtás megzavarja a világhírű zongoraművészt, akiért sok száz kilométert zarándokoltunk, tűrünk tovább. Hisz mégiscsak koncerten vagyunk.

Hát, ennyi a történet. A kultúremberek közt terpeszkedik, böfög és csámcsog egy, aki tönkretesz maga körül mindent. Amint mondtam: tanulság nincs.

Mégis, mit kellene ilyenkor csinálni: kultúremberek vagyunk, ugye”