„Kína Afrikával való kereskedelmének a mérlege az ezredfordulós 10 milliárd dollárról 2015-re 300 milliárdra nőtt, 2020-ra pedig az ázsiai ország már a 400 milliárdot célozza. A kínai befektetők rohama egyébként sok afrikait – a zambiai ex-elnökkel ellentéten – látszólag egyáltalán nem zavarja. Az amerikai Pew Kutatóintézet által nemrégiben készített felmérés szerint az afrikaiak általában kedvezően nyilatkoznak a kínai befektetések hatásairól. Nigériában, Szenegálban és Tanzániában a kínai befektetők ellenére, vagy talán épp tevékenységük hatására kiemelkedően kedvező az emberek Kínáról alkotott véleménye.
Nemcsak az afrikai átlagemberek, néhány akadémikus sem gyarmatosító szörnyetegként tekint a kínai befektetőkre. Csing-Kuan Lee, a Kaliforniai Egyetem szociológiaprofesszora szerint a kínai cégek többnyire hosszú távú stratégiával érkeznek Afrikába, aminek Lee szerint az is része, hogy segítik a kontinens elmaradottabb térségeit a stabilitás megteremtésében. Egy New York-i közgazdász, Panos Mourdoukoutas szerint ez finoman szólva is kétséges: ő Satához, a volt zambiai elnökhöz hasonlóan azt állítja, hogy a kínai cégek azért vannak Afrikában, hogy kihasználják az ott élőket, és elvegyék erőforrásaikat.”