„Időközben ugyanis feledésbe merült a választók elsöprő többsége által legkevésbé sem támogatott 1968-as rombolás mérlege. A tőzsde épületének felgyújtása, a Latin Negyed tönkretétele, több száz sérült és a tönkretett autókban, épületekben esett anyagi kár épp úgy szőnyeg alá lett söpörve, mint az országból ezután angolosan távozó „diákvezér” későbbi cselekedetei. A pedofíliáról például azt kell tudni, hogy Nyugaton súlyos bűncselekmény, egészen addig, amíg nem Cohn-Bendit követi el. Ám a ’68-as nyugati értelmiséget ez épp úgy hidegen hagyja, mint az az elvarratlan szál, hogy milyen kapcsolat fűzte Cohn-Benditet jó barátján, a hatóságok elől általa elbújtatott Hans-Joachim Kleinen keresztül a Vörös Hadsereg Frakció nevű terrorszervezethez, így a marxista Carloshoz. Továbbra is feltáratlan terület a Nyugatot felforgató mozgalmak és a KGB kapcsolata. A köztársasági elnöki posztért induló szocialista Lionel Jospin kormányfőről például 2007-ben kiderült, hogy a 60-as években „Michel elvtárs” fedőnéven egy szovjet befolyás alatt álló szervezet tagja volt.
De vannak, akik nem tanulnak a történelemből: Cohen-Bendit legnagyobb gondja ma nem az, hogy a hatóságok előtt feleljen gyermekek megrontásáért vagy terrorista csoportok támogatásáért, hanem hogy megnézhesse a futballmeccset, majd eldiskuráljon: vállal-e miniszteri posztot Franciaországban.”