Incze Nikoletta: Az európai ember hajlamos a saját gondolkodásmódját kivetíteni mások viselkedésére: mivel mi toleránsak vagyunk, azt feltételezzük, hogy mások is azok. Ilyen elképzelések alapján formálódik egy helytelen kép az iszlámról, holott az a kultúra gyökereiben tér el a miénktől. Erre az egyik legjobb példa Máté evangéliumának aranyszabálya: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük” – a jogállamiság és az alkotmányosságunk alapja az a zsidó-keresztyén hagyomány, ami az egyenlőségre tanít. Ezzel szemben az iszlám mindig muszlimokra és nem muszlimokra osztja a világot, akik között soha sem lesz egyenlőség.
A konferencián is szó esett erről az egyenlőtlenségről. Hogy jelenik meg ez az Európába érkező muszlim közösségek esetében?
Horváth-Sántha Hanga: Komoly probléma, hogy néhány szervezet és személy a muszlim közösségeket arra ösztönzi, ne integrálódjanak, ne akarjanak az adott államhoz tartozni és használják továbbra is jogrendjüket, a saríát. Meg kellene szüntetnünk az erre irányuló mechanizmusokat és a büntetlenség kultúráját, hiszen akik ezeket a folyamatokat támogatják, tisztában vannak a liberális demokrácia szabályaival és tudják, hogy kell a „törvények radarja alatt repülni”. Ha nem lépünk fel ezellen, nem tudjuk megállítani az iszlamizációt, mert nem látunk rá, mi történik az Európában élő muszlim közösségekben.