Jó ideje nem értem a whisky iránti rajongást. Miért iszik gabonaszeszt bárki is a világon, amikor gyümölcsből készült pálinkát is ihat? A whisky jelképe annak, hogy az egyszerű emberek mennyire megvezethetőek jó marketinggel. Hogy mennyire egy életérzés megszerzésére törekszenek és nem arra, hogy valódi minőséget kapjanak a pénzükért.
Időnként kénytelen vagyok elszenvedni a legkedvesebb barátaim társaságában is azt, hogy whiskyt isznak. Igazából nem is az zavar, hogy kéjesen szürcsölik az égetett szeszek plebejusát – mindenki attól részegedjen meg, amiben kedve telik. Az az áhítat, amivel a whiskyre tekintenek, az képeszt el minden alkalommal. Jelentést, szellemiséget tulajdonítanak neki, szép tulipános pohárba öltöztetik,
mintha ez az alávaló lábvíz megérdemelne bármiféle kivételezést.
A világ népeinek egyszerűbb lelki alkattal megáldott tagjai bedőltek a marketingnek. Ez persze az angolszász népek leleményén múlott, amire picit irigy is vagyok. Képesek pénzért árulni a világ legalávalóbb szeszét úgy, hogy közben a vevő tulajdonképpen egy életérzést, egy vágyott imázst vásárol meg. Ehhez csak arra volt szükség, hogy megfelelő imázst építsenek a terméknek, egy aurát vetettek köré, mintha nem rossz ízű gabonaszesz lenne, hanem valami nemes, valami míves dolog lenne.
Meggondolatlanul majdnem a dohányzáshoz hasonlítottam a whiskyivást mint rettenetes szokást. A dohányzás azonban sokkal indokoltabb és érthetőbb, mint a whisky iránti rajongás. Időnként magam is rágyújtok. A cigarettának ugyanis nincs alternatívája: néha egyszerű lelki szükséglet, kell, mint egy szertartás kelléke. Arról nem is beszélve, hogy Karády Katalin és Humphrey Bogart után, akik olyan elegánsan szívták a cigarettát, nem tehetünk mást, rá kell gyújtanunk alkalomadtán.
Azonban a whisky helyett bármikor ihatunk tisztességes szeszeket is, ezerfélét.
A whisky a szegénység szimbóluma. Nem azért főztek szeszt gabonából a Brit-szigeteken, mert az arra éppen a legalkalmasabb. Azért esett a gabonára a választás, mivel nem volt másuk, csak az volt kéznél. Ha lett volna szegény íreknek, angoloknak vagy skótoknak egy vödör szilvájuk, barackjuk vagy körtéjük, azt gyorsan megették volna, nem főztek volna belőle semmit.
A whisky történetéhez és sikeréhez nagyban hozzájárult a „nincs”,