A magyarok nem az „olcsó munkaerővel” dicsekedtek, mint a románok, hanem a minőségi infrastruktúrával.
„1999. február 6-a estéjén, egy román kormányfő 1989 utáni első magyarországi látogatása alkalmával az akkori magyar kormány vezetője, Orbán Viktor meghívta vacsorára a bukaresti kollégát egy híres budapesti vendéglőbe, a Gundelbe, mely (mint amúgy minden este) tele volt egyszerű emberekkel.
A tökéletesen elkészített ízletes magyar ételekből álló lakoma alatt Orbán azt javasolta Radu Vasilénak, hogy valósítsanak meg együtt egy Bukarestet Budapesttel a nagyjából Bukarest–Brassó–Kolozsvár–Nagyvárad–Debrecen–Budapest nyomvonalon összekötő autópálya-hálózatot.
A Radu Vasilét az emlékezetes vacsorára elkísérő kevés ember egyike, az akkori közlekedési miniszter, Traian Băsescu e javaslat hallatán azonnal ugrott, mint akit megégettek: nincs értelme autópályát építeni az Orbán által említett útvonalon, mert a forgalmi adatok nem indokoltak egy ilyenfajta beruházást.
Băsescu 1999-es szavainak plasztikus ábrázolására egy híres fordulathoz folyamodunk: »Nem mosok fogat, mert amúgy sem csókol meg senki. Ám nyilvánvaló, hogy senki sem fog megcsókolni, mert nincsenek megmosva a fogaim!«
Azóta csaknem 20 év telt el és Románia egymást követő kormányai következetesen kitartottak amellett, hogy »nem mosnak fogat«: ma, csaknem 12 évvel az EU-csatlakozás után csak 777 kilométernyi autópályánk van, 238.397 négyzetkilométernyi terület és nagyjából 20 milliós lakosság mellett.
A Traian Băsescu gazdag képzelőerejével nem rendelkező szomszédos Magyarország a csókra várva folyamatosan »mosta a fogait«: kétszer több (1.500 km) autópályája van, miközben területe 93.030 négyzetkilométer és kevesebb mint 10 millió lakosa van, vagyis az autópályák sűrűsége ötször nagyobb, mint nálunk. Ötször!
(...)
Magyarországnak 11 000 alkalmazottja van három autógyárban, melyeknek összesen több mint 12 milliárd eurós árbevételük van, Romániának pedig 50 százalékkal több (18 500) alkalmazottja van, akik két gyárban összesen több mint 6 milliárd eurós árbevételt termelnek, vagyis alig felét annak, amit a magyarok állítanak elő!
Akkor most magyarázzuk el, mit jelent ez: a magyarok nem az »olcsó munkaerővel« dicsekedtek, mint mi, hanem a minőségi infrastruktúrával,
és így sikerült modern, fejlett technológiával járó befektetéseket vonzani, ami kétszeres árbevételt tesz lehetővé a romániai alkalmazottak kétharmadával; a számok alapján úgy tűnik, mi azt kaptuk, amit ostobán magunk elé tűztünk: régebbi, kisebb hozzáadott értékkel járó technológiát hozó befektetéseket. Ebből következik az itteni alacsonyabb termelékenység és bérek is…”
A szakértők egy nappal a választás előtt aláhúzták: a külföldi szavazatok miatt akár napokig elhúzódhat a végső eredmény kihirdetései, így a politikai erőknek komoly felelősségük van, hogy mit üzennek a választóik felé.
Fordulat történt az uniós rangsorban.
Milyen országban élünk, és ehhez képest milyen országban szeretnénk élni a következő négy évben?
A nyugatiak száz évvel ezelőtt egyszer már az életünkre törtek.
Több mint félmillió volt mezőgazdasági dolgozó juttatásánál negyvenszer többet kapnak.
Kritikus állapotban van.
Hogy legalább néhány órára elfelejtsünk minden háborút.
.„Bár nagy nemzet vagyunk, de kis ország, ennek tudatában kell kormányozni és védeni mindent, amink van” – véli a Kárpátia frontembere, aki azt tanácsolja a nemzeti radikálisoknak, hogy egyéniben szavazzanak a Fidesz jelöltjére. Petrás Jánossal beszélgettünk zalakarosi otthonában politikáról és a zenekar huszonhárom évéről.
