A baloldal elárulta a zsidóságot

„Kísértet járja be Európát, az antiszemitizmus kísértete - hangzott el egy 12 évvel ezelőtti konferencián, ahol a baloldali antiszemitizmus új aspektusait vizsgálták. Tizenkét év alatt sok víz lefolyt a Dunán, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nyugati mainstream baloldal és szövetségese, a neoliberalizmus rálépett a nemzeti szocializmus által kikövezett antiszemita ösvényre. 2018-ra elérkezett az idő, amikor nyíltan, félelem és retorzió nélkül beszélhetünk a haladó baloldal új, minden eddiginél meglepőbb és nagyobb erejű antiszemitizmusáról.

A rendszerváltás utáni Magyarországon, ha bárminemű nemzeti ügy felmerült, legyen szó akár Trianon-emlékévről, Szent István-napról, vagy akár egy turulszobor felállításáról, akkor az éppen ügyeletes baloldal folyamatosan kijátszotta a mindig kéznél levő antiszemita kártyáját, fasizmust, nácizmust kiáltva vertek éket a magyar társadalom szövetébe. A zsidóság rendre elfogadta az ügyeletes áldozat szerepét, és önmaguknak is hazudva sokszor azt hajtogatták, hogy a konzervatív nemzeti oldal minden tagja veretes antiszemita. Becsapták saját magukat, a zsidó közösségek pedig a liberális közvélemény nyomásának engedve elkezdtek félni a konzervatív oldaltól. Pedig hatalmas szerepük volt a magyarországi polgári, konzervatív gondolkodás kikristályosításában. Évtizedeken át egyszer sem gondoltak abba bele, hogy ők csak a biodíszletet adják a nemzeti érzelmet nyomokban sem tartalmazó baloldal pitiáner politikai játszmáihoz.

A magyar társadalom szerkezetén belül kétféle antiszemitizmus figyelhető meg, az egyik a meglévő, a másik a gerjesztett. A baloldal 28 éven át (a kommunista időket felesleges számításba venni) tudatosan, jól meghatározott érdekből gerjesztette az antiszemitizmust. Hiszen a népszerűtlen és a magyar társadalom zömének a szemében ellenszenves baloldali politikusok zsidó vezetők általi legitimációja (ez szintén jól felfogott érdekből történt) többek között maga után vonta a magyar zsidóság megbélyegzését is. Csak egy példa: Gyurcsány Ferenc kiállása a zsidóság mellett egyértelműen az utóbbiaknak okozott visszafordíthatatlannak tűnő kárt.

A baloldal társadalomszervezési politikája nagyon egyszerű volt: a megosztás és az egymás ellen fordítás. A társadalom zsidók és magyarok mentén való megosztásáért kiásott árkokat a jobboldalnak kellett betemetnie, hiszen a zsidóság sajnos elfogadta az ügyeletes áldozat szerepét, és a baloldal folyamatosan kijátssza ezt az adut.

A 2010-es választások utáni években vált világossá mindenki számára, hogy a történelem fordulóponthoz érkezett. Elsősorban azért, mert az orbáni államvezetés alapját nem a zsidó és nem zsidó szembenállás határozta meg, hanem sokkal inkább a pragmatikus együttműködés, a múltbéli traumák konszenzuális feloldozása és megélése.”