„Oswald Spengler kereken száz éve publikálta a Nyugat alkonya című híres művének első kötetét, és Európa és általában a világ jelenlegi állapota mindenképpen arra kell, hogy serkentsen bennünket, hogy eltűnődjünk: mennyiben van igaza Spenglernek abban, hogy a kultúrák végső fázisát, a civilizációt, elkerülhetetlenül a hanyatlás követi? Vagy talán Arnold Joseph Toynbee brit történésznél van-e az igazság, aki szerint a civilizációk a kihívásokra adott jó vagy rossz válaszoktól függően buknak el, vagy élnek tovább? (...)
Az ötvenes-hatvanas és talán még a hetvenes éveket is Európában az optimizmus jellemezte, szó sem esett Spenglerről és a Nyugat alkonyáról. A kőolajár-robbanásra adott helytelen válasz – a neoliberális gazdasági és társadalmi receptek bevezetése – változtatta meg gyökeresen a helyzetet. A nyugati világban ez idő óta növekednek a társadalmi különbségek, és a társadalom nagy részének stagnáló vagy csökkenő jövedelme, növekvő létbizonytalansága joggal kelti azt az érzést, hogy hanyatló társadalom tagja.
A hanyatlás vagy a fellendülés azonban nem végzet, hanem – ahogy Toynbee is mondja – az elit kihívásokra adott válaszaitól függ. Ezt szem előtt tartva a hanyatló Nyugatból úgy tudunk felemelkedő térséget teremteni, ha a rossz válaszokat adó elittől megszabadulunk. A Spengler-mű százéves évfordulója jó alkalmat ad arra, hogy ennek lehetséges módjain elgondolkodjunk.”