Ft
Ft
28°C
15°C
Ft
Ft
28°C
15°C
06. 05.
csütörtök
Legolvasottabb témák
Orbán Viktor
Orbán Viktor
migráció
migráció
energiaválság
energiaválság
orosz-ukrán háború
orosz-ukrán háború

Akták

AKTA
Háború Ukrajnában
AKTA
Választás 2024
AKTA
Háború Izraelben
AKTA
Lengyel választás
AKTA
Egymillió Találkozás Napja
AKTA
Foci Eb 2024
AKTA
Olimpia 2024
AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024
AKTA
Árvíz 2024
AKTA
Magyar Péter botrányai
AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025
AKTA
Pénzügyi beszámolók
Előfizetés
Szerzőink Feliratkozás hírlevélre
06. 05.
csütörtök
Hírek
Vélemények
Hetilap
konzervativizmus művészet irodalom kultúrharc Szilvay Gergely katolikus protestáns keresztény konzervatív kultúra kultúrtörténet jobboldal vélemény

Jobboldali írókat listáztunk

2018. augusztus 07. 09:07

Újra fokozódik a kultúrharc, fel-felmerül a kérdés: vajon van-e a jobboldali művészet, irodalom? Nos, a művek megítélésénél teljességgel mindegy, hogy a szerzőnek mik a politikai nézetei, ugyanakkor egy életmű teljesebb megítéléséhez nem árt erről is fogalmat alkotni. Íme, egy meglepően sokszínű lista a modern világirodalom konzervatív nézeteket képviselő szerzőiről.

2018. augusztus 07. 09:07
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely
Amióta újra fokozódik a kultúrharc, egymás után jönnek a felszólítások, hogy mutasson a jobboldal jobbos írókat, mert olyanok nincsenek.
 
Van-e konzervatív művészet, vannak-e konzervatív művészek, írók? Én nem tudom, fontos-e ez a kérdés. Szerintem
 
a művek megítélésénél teljességgel mindegy, a szerzőnek mik a politikai nézetei.
 
Van, amiért Moldova Györgyöt is szeretni fogjuk, hiába virtigli komcsi. De ha már kétségbe vonatott, hogy vannak-e jobboldali írók, mutatunk párat a világirodalomból. 
 
A művészet vonatkozásában dilemma, hogy a forma vagy a tartalom, esetleg mindkettő konzervativizmusára gondolunk-e? Mit kezdünk a modern jobb-bal megosztottság és a francia forradalom előtti időkkel? Konzervatív az lesz, aki ragaszkodik a bevetthez, progresszív, aki újít akár formában, akár mondanivalóban? 
 
Ha a nagyjábóli változatlanságot értjük konzervatív alatt, akkor mondjuk a népművészet (az is művészet) konzervatív (politikai felhangoktól függetlenül)? Mi van a szakrális művészettel, ami formailag ugyan időnként megújul, máskor viszont neoirányzatokat termel ki, és a lényege mindig ugyanaz? „Progresszív”-e a megjelenésekor a gótika, a barokk (ellenreformációs jezsuiták, juj!), a klasszicizmus, a neogótika? 
 
Mit kezdjünk a kétarcú romantikával, ami lehet, hogy újító forma és hozzáállás, de tele van nem csak „liberális” alkotókkal, hanem reakciósokkal is, sőt: a romantika a 19. századi egyházi reneszánsz egyik eszmei bástyája! Később a magyar népiek közt is volt jobbos, balos, szélsőjobbos, szélsőbalos író is. 
 
A nemzetközi modernizmus és avantgárd pedig nem csak progresszív meggyőződésű alkotókat tudhatott sorai között. 
Nem lehet kizárólag az alkotó politikai meggyőződése alapján kiválogatni, kit szeretünk és kit nem,
 
és nem is hinném, hogy sokan tennének így. A nagy alkotók politikai nézetei leginkább csak adalékok egy életmű teljesebb megértéséhez. Ebben pedig talán a lenti kis lista is segítheti az olvasókat. Fontos: nem azt vizsgáltuk, a művei formája vagy „mondanivalója” úgymond „konzervatív”-e, mert lesznek köztük újítók és ragaszkodók is. Kifejezetten a szerzők politikai elköteleződésére voltunk kíváncsiak. A lista nem szisztematikus, hanem ad hoc válogatás, teljességgel a teljesség igénye nélkül. 

*

 
 
François-René de Chateaubriand (1768-1848): francia ellenforradalmár, a francia romantika alapítója, a katolikus egyház védelmezője. Monarchista, királyi nagykövet a Szentszéknél. „Chateaubriand akarok lenni, vagy semmi” – írta naplójába a fiatal Victor Hugo 1816-ban. Politikai és elméleti munkái mellett kiemelkedő regénye az Atala, a René, hőskölteménye A vértanúk és fontos alkotása a Síron túli emlékiratok is. Nem szépirodalmi művei közül legismertebb A kereszténység szelleme. (Lásd róla és a francia ellenforradalmárokról Nyirkos Tamás kötet, Az ötfejű sast.)
 
Honoré de Balzac (1799-1850) francia realista író, a realizmus egyik alapítója legitimista, azaz királypárti és forradalomellenes volt, habár figyelmet szentelt a munkásosztály problémáinak is, így Marx egyik kedvenc írójaként tartotta számon.
 
William Wordsworth (1770-1850), Samuel Taylor Coleridge és Robert Southey, az angol tavi költők, a romantika korai alkotói és alapítói közül Wordsworth legalábbis vallásilag konzervatív anglikán volt, Coleridge pedig azóta is tagja a konzervatív panteonnak; fiatalkori radikalizmusa után (eleinte támogatta a francia forradalmat) a konzervativizmus-alapító Edmund Burke-éhez hasonló nézeteket kezdett el vallani.
 
 
Charles Baudelaire (1821-1867), dekadens, a sötét oldalt bemutató verseiről ismert francia költő, akinek állítólag a „modernitás” szót köszönhetjük, mesterének azt a Joseph de Maistre-t tartotta, aki az ellenforradalmiság mintapéldánya és archetípusa volt. Baudelaire nézetei rendkívül arisztokratikusak és elitisták voltak, szerinte igazából csak a költők, a papok és a katonák érdemelnek tiszteletet.
 
J.R.R. Tolkien (1892-1973; nyitóképünkön), A gyűrűk ura szerzőjének konzervativizmusa megkérdőjelezhetetlen, mint régimódi brit és katolikus, aki az anyanyelvi misézés elterjedése után is hangosan, latinul válaszolt a szentmisék közben. Anarcho-monarchistának tartotta magát, mérsékelt tradicionalista volt libertárius és disztribucionista beütésekkel. A spanyol polgárháborúban Francót támogatta, a nácikat viszont ki nem állhatta.
 
C.S. Lewis (1898-1963), a Narnia krónikái szerzője nem csak író volt, hanem középkorász és keresztény apologéta is (anglikán), Tolkien barátja, aki Tolkien miatt lett keresztény, habár Tolkien mindig is sajnálta, hogy Lewis az anglikán egyházat választotta a katolikus helyett.
 
T.S. Eliot (1888-1965), a modern angol irodalom megújítója és „diktátora”. Kemény jobboldali volt. Macskák könyve című kötete szolgált alapul a Macskák musicalhez. Költeményein és drámáin túl fontos munkája A kultúra meghatározása, amelyben már-már reakciós nézeteket fejt ki. 1948-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
 
Evelyn Waugh brit író (1903-1966) nemes egyszerűséggel Francót támogatta a spanyol polgárháborúban egy korabeli, írók véleményét tartalmazó kötet tanúsága szerint (amiben Eliot a semlegesek közt szerepelt, bár később támogatta Francót). Az eredetileg anglikán Waugh 1930-ban katolizált, s ellenezte a II. Vatikáni Zsinat utáni reformokat is, főleg az anyanyelvi misét. Utálta a jóléti államot, az egyenlőtlenségeket és osztálykülönbségeket természetesnek tartotta. Esztétikai ízlése is konzervatív volt, vallásossága és politikai nézetei is konzervatívok voltak. 
 
 
Anthony Burgess (1917-1993) brit regényíró (A gépnarancs – a Kubrick-féle filmváltozata nyilván ismertebb), a fenegyerek író amúgy jobboldali volt, amolyan Tolkien-féle anarcho-monarchista, pontosabban – mint nyilatkozta – „valamiféle anarchista”, mivel a „katolikus-jakobita birodalmi királyi” elképzelései nem voltak gyakorlatiasak. Földi hatalmak című, monumentális regényében a II. Vatikáni Zsinat utáni egyházat kritizálja. Hitét ugyan nem gyakorolta, de azért önérzetes katolikus volt, monarchista, aki utálta a köztársaságokat és a szocializmust. 
 
 
Jack Kerouac (1922-1969), az Úton szerzője, a beatnemzedék jeles tagja, akit imádtak a hatvanas évek óta a hippik szétcsapott kalandaiért, a buddhizmussal való kacérkodása után rekatolizált, antikommunista, republikánus szavazó lett belőle, és támogatta a vietnami háborút. Ezzel együtt a jobboldallal azért voltak bajai, mert kilógott belőle kábítószer-pártiságával és szexuális szabadosságával, a baloldal viszont antikommunizmusa és katolicizmusa miatt volt neki idegen. Barátja volt William F. Buckley, az amerikai konzervatív megújulás egyik alapembere. Az Úton Kerouac szerint katolikus arcok Istenkereséséről szól. (Az American Conservative kiváló cikket írt a konzervatív Kerouacról.)
 
Saul Bellow (1915-2005) amerikai Nobel-díjas regényírónak kilenc munkája magyarul is elérhető. Korai időszakában még baloldali, később markánsan jobboldali meggyőződésű, ellenzi a feminizmust, a multikulturalizmust, a bevándorlást.
 
John Dos Passos amerikai író (1896-1970) eleinte balos, sőt szélsőbalos, aztán az ötvenes években jobbos lesz, és Goldwaternek meg Nixonnak kampányol. 
 
 
G.K. Chesterton (1874-1936), a Brown atya-történetek és Az ember, aki Csütörtök volt szerzője meglehetősen kemény katolikus volt és nézeteiben kétségtelenül saját korában is konzervatívnak számított. Tomista volt, ellenezte a feminizmust, szimpatizált az amerikai Déllel, nem szépirodalmi művei között szerepel az Igazságot! és az Eretnekek. 
 
William Peter Blatty (1928-2017), Az ördögűző szerzője (ebből a regényből készült az azonos című horrorfilm is) habár négyszer házasodott (az első hármat ugyanakkor érvénytelenítette az egyházi bíróság), eretnekség vádjával feljelentette a Georgetown Egyetemet, alma materét a Vatikánnál 1990-ben. 
 
Allan Tate (1899-1979) amerikai déli író, az agráriusok egyike, aki katolizált. Sokáig hitt (szó szerint) a fehér felsőbbrendűségben, írt életrajzot Jefferson Davisről, a Konföderációs Államok elnökéről és Stonewall Jackson déli tábornokról is. Egyik verse egy óda a konföderációs halottakhoz. Ugyanakkor az olasz fasizmust és Hitler nácizmusát élesen elítélte. Számos verseskötete mellett életrajzi és esszékötetei jelentek meg, egyiknek a címe Reactionary Essays on Poetry and Ideas.
 
Paul Claudel (1868-1955), a huszadik századi francia líra vezető személyisége, akit hatszor jelöltek Nobel-díjra, elkötelezett katolikus volt, majdnem szerzetes lett, és ellenezte a modern élet anyagiasságát. Jobboldali nézeteivel sok ellenséget szerzett, hát még azzal, hogy költeményben dicsérte Pétain marsallt. A Vichy-rezsimmel szemben fenntartásai voltak, a nácizmust ugyanakkor sátáninak tartotta, és úgy emlegette a nácizmust és a kommunizmust, mint „Góg és Magóg”. Később Charles de Gaulle-t támogatta. 
 
Georges Bernanos (1888-1948) francia katolikus író és esszéista royalista (királypárti) volt, Francót támogatta a spanyol polgárháborúban, a második világháborúban pedig a Vichy-rezsimmel szemben Charles de Gaulle támogatója volt.
 
Walter Scott keresztény volt és romantikus szerző. Tulajdonképpen konzervatívnak mondható politikai szempontból
 
James Fenimore Cooper (Russell Kirk tárgyalja őt a Conservative Mindban) és Rudyard Kipling is (mint brit birodalompárti imperialista) konzervatív nézeteket képviseltek.
 
Tom Clancy és Frederick Forsyth kémregény-írók szintén kemény jobbosok voltak.

Összesen 158 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
noMores
2018. augusztus 08. 14:48
Én komolyan nem tudtam, hogy létezik jobb- és baloldali író. Csak jó meg szar. A "kultúrharc" szótól csak nekem rándul össze a gyomrom, vagy más is tanult történelmet rajtam kívül itt?
Válasz erre
1
1
Lion
2018. augusztus 07. 18:44
Beszúrnám még a nemrég elhunyt Tom Wolfe-t is. https://www.americanthinker.com/articles/2017/12/ten_great_conservative_novels_and_why_they_are_relevant_today.html
Válasz erre
2
0
tango47
2018. augusztus 07. 17:09
Szubjektív dolog egy író, költő megítélése, de vállalom, hogy szerintem az egyik legnagyobb (ha nem A legnagyobb) magyar író Ottlik Géza, költő pedig Weöres mellett Nemes Nagy Ágnes. Rájuk nem igen foghatja senki sem, hogy baloldaliak lettek volna.
Válasz erre
2
1
gubenc
2018. augusztus 07. 14:21
Érdekesnek találom, hogy a magyar népieket nem nagyon merte Szilvay elővenni. SZVSZ nem csoda, Ilyés kivételével elég aknás terület. Nálunk ugyanis a kapitalizmus kiritika gyakran átmegy antiszemitizmusba, majdnem mindenkitől elő lehet rántani egy két zsidózós cikket, ami a mostan bonyolult nemzetközi helyzetben problémémás.
Válasz erre
2
1
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!