Jobboldali írókat listáztunk

*

 

 

François-René de Chateaubriand (1768-1848): francia ellenforradalmár, a francia romantika alapítója, a katolikus egyház védelmezője. Monarchista, királyi nagykövet a Szentszéknél. „Chateaubriand akarok lenni, vagy semmi” – írta naplójába a fiatal Victor Hugo 1816-ban. Politikai és elméleti munkái mellett kiemelkedő regénye az Atala, a René, hőskölteménye A vértanúk és fontos alkotása a Síron túli emlékiratok is. Nem szépirodalmi művei közül legismertebb A kereszténység szelleme. (Lásd róla és a francia ellenforradalmárokról Nyirkos Tamás kötet, Az ötfejű sast.)

 

Honoré de Balzac (1799-1850) francia realista író, a realizmus egyik alapítója legitimista, azaz királypárti és forradalomellenes volt, habár figyelmet szentelt a munkásosztály problémáinak is, így Marx egyik kedvenc írójaként tartotta számon.

 

William Wordsworth (1770-1850), Samuel Taylor Coleridge és Robert Southey, az angol tavi költők, a romantika korai alkotói és alapítói közül Wordsworth legalábbis vallásilag konzervatív anglikán volt, Coleridge pedig azóta is tagja a konzervatív panteonnak; fiatalkori radikalizmusa után (eleinte támogatta a francia forradalmat) a konzervativizmus-alapító Edmund Burke-éhez hasonló nézeteket kezdett el vallani.

 

 

Charles Baudelaire (1821-1867), dekadens, a sötét oldalt bemutató verseiről ismert francia költő, akinek állítólag a „modernitás” szót köszönhetjük, mesterének azt a Joseph de Maistre-t tartotta, aki az ellenforradalmiság mintapéldánya és archetípusa volt. Baudelaire nézetei rendkívül arisztokratikusak és elitisták voltak, szerinte igazából csak a költők, a papok és a katonák érdemelnek tiszteletet.

 

J.R.R. Tolkien (1892-1973; nyitóképünkön), A gyűrűk ura szerzőjének konzervativizmusa megkérdőjelezhetetlen, mint régimódi brit és katolikus, aki az anyanyelvi misézés elterjedése után is hangosan, latinul válaszolt a szentmisék közben. Anarcho-monarchistának tartotta magát, mérsékelt tradicionalista volt libertárius és disztribucionista beütésekkel. A spanyol polgárháborúban Francót támogatta, a nácikat viszont ki nem állhatta.

 

C.S. Lewis (1898-1963), a Narnia krónikái szerzője nem csak író volt, hanem középkorász és keresztény apologéta is (anglikán), Tolkien barátja, aki Tolkien miatt lett keresztény, habár Tolkien mindig is sajnálta, hogy Lewis az anglikán egyházat választotta a katolikus helyett.

 

T.S. Eliot (1888-1965), a modern angol irodalom megújítója és „diktátora”. Kemény jobboldali volt. Macskák könyve című kötete szolgált alapul a Macskák musicalhez. Költeményein és drámáin túl fontos munkája A kultúra meghatározása, amelyben már-már reakciós nézeteket fejt ki. 1948-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.

 

Evelyn Waugh brit író (1903-1966) nemes egyszerűséggel Francót támogatta a spanyol polgárháborúban egy korabeli, írók véleményét tartalmazó kötet tanúsága szerint (amiben Eliot a semlegesek közt szerepelt, bár később támogatta Francót). Az eredetileg anglikán Waugh 1930-ban katolizált, s ellenezte a II. Vatikáni Zsinat utáni reformokat is, főleg az anyanyelvi misét. Utálta a jóléti államot, az egyenlőtlenségeket és osztálykülönbségeket természetesnek tartotta. Esztétikai ízlése is konzervatív volt, vallásossága és politikai nézetei is konzervatívok voltak. 

 

 

Anthony Burgess (1917-1993) brit regényíró (A gépnarancs – a Kubrick-féle filmváltozata nyilván ismertebb), a fenegyerek író amúgy jobboldali volt, amolyan Tolkien-féle anarcho-monarchista, pontosabban – mint nyilatkozta – „valamiféle anarchista”, mivel a „katolikus-jakobita birodalmi királyi” elképzelései nem voltak gyakorlatiasak. Földi hatalmak című, monumentális regényében a II. Vatikáni Zsinat utáni egyházat kritizálja. Hitét ugyan nem gyakorolta, de azért önérzetes katolikus volt, monarchista, aki utálta a köztársaságokat és a szocializmust. 

 

 

Jack Kerouac (1922-1969), az Úton szerzője, a beatnemzedék jeles tagja, akit imádtak a hatvanas évek óta a hippik szétcsapott kalandaiért, a buddhizmussal való kacérkodása után rekatolizált, antikommunista, republikánus szavazó lett belőle, és támogatta a vietnami háborút. Ezzel együtt a jobboldallal azért voltak bajai, mert kilógott belőle kábítószer-pártiságával és szexuális szabadosságával, a baloldal viszont antikommunizmusa és katolicizmusa miatt volt neki idegen. Barátja volt William F. Buckley, az amerikai konzervatív megújulás egyik alapembere. Az Úton Kerouac szerint katolikus arcok Istenkereséséről szól. (Az American Conservative kiváló cikket írt a konzervatív Kerouacról.)

 

Saul Bellow (1915-2005) amerikai Nobel-díjas regényírónak kilenc munkája magyarul is elérhető. Korai időszakában még baloldali, később markánsan jobboldali meggyőződésű, ellenzi a feminizmust, a multikulturalizmust, a bevándorlást.

 

John Dos Passos amerikai író (1896-1970) eleinte balos, sőt szélsőbalos, aztán az ötvenes években jobbos lesz, és Goldwaternek meg Nixonnak kampányol. 
 

 

G.K. Chesterton (1874-1936), a Brown atya-történetek és Az ember, aki Csütörtök volt szerzője meglehetősen kemény katolikus volt és nézeteiben kétségtelenül saját korában is konzervatívnak számított. Tomista volt, ellenezte a feminizmust, szimpatizált az amerikai Déllel, nem szépirodalmi művei között szerepel az Igazságot! és az Eretnekek. 

 

William Peter Blatty (1928-2017), Az ördögűző szerzője (ebből a regényből készült az azonos című horrorfilm is) habár négyszer házasodott (az első hármat ugyanakkor érvénytelenítette az egyházi bíróság), eretnekség vádjával feljelentette a Georgetown Egyetemet, alma materét a Vatikánnál 1990-ben. 

 

Allan Tate (1899-1979) amerikai déli író, az agráriusok egyike, aki katolizált. Sokáig hitt (szó szerint) a fehér felsőbbrendűségben, írt életrajzot Jefferson Davisről, a Konföderációs Államok elnökéről és Stonewall Jackson déli tábornokról is. Egyik verse egy óda a konföderációs halottakhoz. Ugyanakkor az olasz fasizmust és Hitler nácizmusát élesen elítélte. Számos verseskötete mellett életrajzi és esszékötetei jelentek meg, egyiknek a címe Reactionary Essays on Poetry and Ideas.

 

Paul Claudel (1868-1955), a huszadik századi francia líra vezető személyisége, akit hatszor jelöltek Nobel-díjra, elkötelezett katolikus volt, majdnem szerzetes lett, és ellenezte a modern élet anyagiasságát. Jobboldali nézeteivel sok ellenséget szerzett, hát még azzal, hogy költeményben dicsérte Pétain marsallt. A Vichy-rezsimmel szemben fenntartásai voltak, a nácizmust ugyanakkor sátáninak tartotta, és úgy emlegette a nácizmust és a kommunizmust, mint „Góg és Magóg”. Később Charles de Gaulle-t támogatta. 

 

Georges Bernanos (1888-1948) francia katolikus író és esszéista royalista (királypárti) volt, Francót támogatta a spanyol polgárháborúban, a második világháborúban pedig a Vichy-rezsimmel szemben Charles de Gaulle támogatója volt.

 

Walter Scott keresztény volt és romantikus szerző. Tulajdonképpen konzervatívnak mondható politikai szempontból

 

James Fenimore Cooper (Russell Kirk tárgyalja őt a Conservative Mindban) és Rudyard Kipling is (mint brit birodalompárti imperialista) konzervatív nézeteket képviseltek.

 

Tom Clancy és Frederick Forsyth kémregény-írók szintén kemény jobbosok voltak.