Ott ült és tapsolt

„Hőhullámok ide vagy oda, a kampány javában dübörög, ami – ha mást nem is – annyit biztosan jelent, hogy a Fidesz veszélyt érez. Alapvetően a kormánypárt kampányol ugyanis: minden 100 forintból, ami a magyar választók befolyásolására fordítódik, 99-et ők és a csatolt részeik költenek el – az orosz és kínai befolyásolási kísérleteket nem is számítva. Az erőfeszítéseik egyelőre döntően a diskurzus kisiklatására, az alapkérdés átírására vonatkoznak. Mielőtt esetleg sikerülne nekik, érdemes leszögezni: 2026 áprilisában (?) az egyetlen felteendő kérdés nem az lesz, hogy jobb vagy bal, hanem az, hogy van-e okunk további négy vagy akárhány évre bizalmat szavazni Orbán Viktornak.

Alighanem ők is úgy látják, hogy nincs, ezért aztán pénzü(n)ket és energiájukat nem sajnálva mindent megtesznek azért, hogy a kampány, és majdan a szavazás látszólag valamely másik kérdés eldöntéséről szóljon. Brüsszeliták vagy szuverenisták, előre vagy hátra, háború vagy béke, mocskos Fidesz vagy vesszen Trianon – minden ilyen áldilemmának (nem becsülnénk alá a háború jelentőségét, de hogy nem a magyar szavazók fogják eldönteni jövő tavasszal, az talán belátható).

A fenti kamukérdések sorába illeszkedik az is, hogy mennyire volt fideszes a jelenlegi ellenzéki kihívó. Elöljáróban: mindegy, mert nem ez a választás tétje. Bővebben: ha 15 évnyi kétharmados kormányzás után a kormányerők legerősebb vádja az ellenfélről az, hogy voltaképpen fideszes – ezt mondja Orbán: »minden egyes beszédemen az első sorban ült, sőt ragaszkodott, hogy ott üljön, ott tapsolt, csápolt« -, és ezt visszhangozzák az outsourcolt kampányfelületek napok óta, nagyjából egy szólamban -, azt nehéz máshogy lefordítani: »ugyanolyan ócska, mint mi«. (Azok kedvéért, akik esetleg még mindig nem értik: ha lenne ennél komolyabb kártya is a paklijukban, akkor azzal ütnének – nem mondhatni, hogy eddig nem próbáltak ki mindent.) Ráadásul a kormányzati kampányszólam másik fele – hogy az ellenfél forog, mint a szélkakas, míg ellenben a miniszterelnök nézetrendszere állandó – ugyanolyan hamis, mint az első. Orbán Viktor 2008-ban és 2014-ben is meg akarta állítani Putyint (létezik olyan ember, aki azt állítja, hogy azóta az orosz elnök kedvesebb, veszélytelenebb, európaibb lett?); a pár év alatt megtöbbszöröződött devizaadósságot még tíz esztendeje is halálos veszélynek nevezte; az oroszok kedvéért elárult, ma gyarkorlatilag nem létező V4-ről pedig még öt éve is azt állította, hogy az életét és vérét adná érte.”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP