Hrabal, újratöltve

„Az ágyú, amely két évvel ezelőtt az Írószövetség első emeletére irányult, most ugyan láthatatlan, de azért létező, most éppen odakinn áll, és az Erdészlakot veszi célba.

Hátborzongató újraolvasni Bohumil Hrabal önéletrajzi trilógiáját negyedszázaddal az első magyar kiadás után. Öregebbek lettünk, és ha bölcsebbek nem is, ezt-azt már láttunk (déja vu).

Az 1968 utáni Csehszlovákiában járunk, ahová lánctalpakon érkezett a baráti segítség, hogy eltapossa a létező szocializmus történetének legígéretesebb reformkísérletét. Lesújt az értelmiségre a bekeményítő diktatúra kérlelhetetlen ideológiai szigora. A hatalom írókat vált le, újakat nevez ki helyettük. A testvéri tankok visszahúzódnak Prága utcáiról, de láthatatlanul ott fenyegetnek mindenütt, még a fővárostól távoli Erdészlakban is. Az ágyúcső pedig – akár valóságos, akár csak lelki szemeinkkel látható – a hatalom jelképe. Találóan fogalmazott a téma egyik nagy huszadik századi szakértője: »A hatalom a fegyver csövéből ered« (Mao).

És még azt mondják, a NER-nek nincs humora. Pedig új Kulturkampffal ünnepelni a prágai tavasz eltiprásának közelgő ötvenedik évfordulóját, az beillik dadaista performansznak. Ne legyenek illúzióink, milyen világ köszön vissza.”