Az 1968 utáni Csehszlovákiában járunk, ahová lánctalpakon érkezett a baráti segítség, hogy eltapossa a létező szocializmus történetének legígéretesebb reformkísérletét. Lesújt az értelmiségre a bekeményítő diktatúra kérlelhetetlen ideológiai szigora. A hatalom írókat vált le, újakat nevez ki helyettük. A testvéri tankok visszahúzódnak Prága utcáiról, de láthatatlanul ott fenyegetnek mindenütt, még a fővárostól távoli Erdészlakban is. Az ágyúcső pedig – akár valóságos, akár csak lelki szemeinkkel látható – a hatalom jelképe. Találóan fogalmazott a téma egyik nagy huszadik századi szakértője: »A hatalom a fegyver csövéből ered« (Mao).
És még azt mondják, a NER-nek nincs humora. Pedig új Kulturkampffal ünnepelni a prágai tavasz eltiprásának közelgő ötvenedik évfordulóját, az beillik dadaista performansznak. Ne legyenek illúzióink, milyen világ köszön vissza.”