Mi legyen az aluljáró népével?

Vecsei Miklós hiteles ember.

Érdekes dolgokat feszeget a cikk,egyet hiànyolok:az egyéni felelősségről miért nem beszélünk?A többség jogairól esetleg???"az egyén joga addig tart,amig a többség jogait nem zavarja..stb....hajléktalanok kb95%-a piàs ,sajàt maga taszította ki önmagàt a civilizàlt létből..nem is AKARJÀK,hogy segítsünk rajtuk...és ezért nem is kell

Valóban az egész cikket el kellene olvasni, nagyon sokrétű és komoly, ami a problémát a maga összetettségében fogja meg. Én csak egy aspektust emelek ki ebből: a szöveg arra akar rávezetni, hogy a hajléktalanság a társadalmi szövet, a közösségi lét, a család szétbomlásának eredménye. Ezt két irányból is meg lehet érteni. Az egyik: a hajléktalanok tipikusan nem romák. A romák lehet, hogy általánosságban véve nyomorognak és szörnyű körülmények között élnek, de tipikusan nagyon erős a közösségi tudatuk, ami benntartja az egyént a csoportban, és onnan nem is bír kilépni, ezért a cigányból nem lesz magányos csavargó. Ez még akkor is így van, ha kvázi évszázadokon keresztül tömegesen voltak hajléktalanok, mert az életmódjuk megfelelt a hajléktalanságnak. De mindig bandáztak. Ami mindenféle más problémát generál, de azt a speciális problémát, amit hajléktalanságként ismer a társadalom, tipikusan nem romák okozzák (vagy ki tudja, de azt gondolom, alapvetően ez nem cigány-probléma). A romák inkább közösségi bűnelkövetővé válnak; azaz a közösség nyomása a bűnözés felé sodorja őket; velük szemben a hajléktalanok tipikusan nem bűnözők. A társadalomban a hajléktalanokról kialakított képében nyilvánvalóan jelentkezik a pszichés széthullás, leépülés, alkoholizmus, de a bűnözés nem: https://www.youtube.com/watch?v=ogcZNBwZ6T0 https://www.youtube.com/watch?v=_5Xzr9vldIE A régi korokban is mindig akadtak csavargók, vándorok, hazátlan emberek, akik egyedül vagy kis csoportokban vándoroltak. Ennek előzménye alapvetően valamiféle közösségből való kiesés volt, mint ahogy ez ebben a dalban is megfigyelhető: https://www.youtube.com/watch?v=M0dUf0IWvwc Vagy a Vörös Rébékben Pörge Dani, aki egyszerre kerül szembe a családdal és a törvénnyel: https://www.youtube.com/watch?v=rmrShXZ_Vz8 A pusztai betyárok, az erdőben lakó haramiák vagy boszorkányok alapvetően a közösségből kiesett/kitaszított emberek. Akkor még a közösségből kiesés sokkal erősebben összefonódott a bűnöző képzetével, elég ehhez megemlíteni Bergman Szűzforrás c. filmjét - ami tulajdonképpen a mostani migrációval termelődik újra. Egy (háború előtti) svájci gyerekregényben szerepel egy hegyi remete, akiről kiderül, hogy bankárként lopott, börtönbe került, és amikor onnan idősödve kikerült, már nem kereste meg a családját, hanem magányos, megkeseredett emberként egy hegyi kunyhóban él, mindenkitől elzárkózva. Már nem bűnöző, de kitaszított. Egyébként konkrétan én is tudok olyan emberről, aki börtönből kikerülve, idősödő emberként már nem kereste meg a családját, hanem egy sátorban húzza meg magát. A szövegben szó esett az állami gondozottakról, akik bőséges utánpótlásai a hajléktalanoknak. Összességében a kapcsolati tőke fontosságáról van itt szó: "Ha egy hajléktalan ember életében megjelenik egy hozzátartozó, egy szeretett személy, minden sokkal egyszerűbbé válik. Egy szociális intézmény ugyanis nem tud befogadni senkit, csak ellátni tud. Befogadni a közösség képes. A társadalom ezért akkor működik jól, ha társ és nem bíró." "Befogad és kitaszít a világ." https://coppelia.blog.hu/2011/12/08/francois_villon_ellentetek_balladaja Villon is kvázi bűnöző volt. "François Villonnal kapcsolatban rendkívül kevés forrás maradt fenn; mindössze hat, bírósági ítéletekkel kapcsolatos adminisztratív jellegű dokumentum áll rendelkezésre,[2] valamint saját költeményei." Érdekesen változott a társadalom: a bűnöző már nem hajléktalan, a hajléktalan nem bűnöző.

Érdemes a teljes interjút elolvasni.