Mi legyen az aluljáró népével?

„Egyvalamit nem értek, a 2014-es alkotmánymódosítás és a jelenlegi törvény alapján is elvihetnék a rendőrök a hajléktalanokat az aluljárókból. Mégsem teszik. Miért nem?

Mert személyre szabott megoldások nélkül ez egy szélmalomharc. Nagyon nehéz kényszeríteni azt, akinek nincs mit veszítenie. Ha mégis, elviszik a szennyes matracát, motyóját, lebontják a kalyibáját. Ezért a bíróságok rendre kártérítést ítéltek meg számukra, azzal érvelve, hogy ez az az ő tulajdonuk.

Nyugat-Európában is van olyan, hogy a rendőr elviszi, a lakosság megnyugszik. Üres az aluljáró, és azt lehet hinni, milyen jól dolgoznak a politikusok. 

Sok nagyvárosban ezt csinálják, rengeteg a rendőr és hatósági úton »tartják tisztán« a turisztikai szempontból fontos területeket. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy »kergetőznek« velük.

Mi hát a megoldás? 

Hosszú távú programokat indítani, mert azok az államok tűnnek sikeresnek, amelyek megoldották az olcsó, sokak számára elérhető lakhatást. Ahol a kora gyermekkori ellátások a legszegényebbek körében is magas színvonalúak, és mindenki számára használható tudást ad az oktatás. De októberig, a törvény hatálybalépéséig van még idő, hogy jó irányba fordítsuk a folyamatokat. Tüneti kezelést is lehet professzionálisan végezni. Fontos lenne, hogy a férőhelyeket intézeten kívüli helyekkel bővítsük. Fontos a szigorú és rendszerszintű együttműködés a rendőrök, közterület-felügyelők, mentők, utcai szociális munkások között. A pontos diagnózisnak kell eldöntenie, hogy közülük ki lép először. Ha sikerül a hajléktalanságból kivezetni embereket, az ő megüresedő férőhelyeiket, ha drága pénzen is, át kell alakítani, hogy pszichiátriai és alkoholbetegeket is tudjunk fogadni.”