A genderlobbi érdekében hazudik a HVG-n futtatott MTA-doktor

„Mi több, a Soros-egyetemen munkálkodó Pető szerint ezt számtalan kutatás bizonyítja, miközben azt is hangsúlyozza: »negatív hatás nem volt tapasztalható a longitudinális kutatásokban«. Magyarul úgy gondolja, hogy nem léteznek olyan kutatások, amelyek az egynemű családokban nevelkedő gyerekeket ért negatív hatásokról számolnának be. Ráadásul szerinte »sokféle kutatás van, de nem biztos, hogy a heteroszexuális vagy a szivárványcsaládban élés az a változó, amely alapvetően befolyásolja a gyerek életét.«

Csakhogy ez a genderlobbi egyik legnagyobb hazugsága.

Ugyanis elemi érdeke a vágyvezérelt genderkutatóknak, hogy minden olyan változót, amely negatívan befolyásolná a kutatásuk kimenetelét kivonjanak vagy jelentőségüket csökkentsék, ami a módszertant illeti.

Ebből kifolyólag terelődik el a gyermek belső fejlődéséről – a nemi identitás megtalálásáról és megszilárdításáról, a szexuális és nem szexuális viselkedési formák elsajátításáról, a szülő-gyerek kapcsolat ápolásáról, a lelki egyensúlytalanságokra (mint például depresszió, szorongás, függőség, figyelemzavar) való hajlam megelőzéséről vagy éppen csökkentéséről – a vita olyan változók irányába, mint az »anyagi helyzet, a nyitottság és a rugalmasság.«

Ráadásul az sem igaz, hogy nem léteznek olyan kutatások, melyek az egynemű családmodell gyerekekre nézve káros hatását vizsgálták, maximum erről nem szívesen beszél Pető.

Ennek kapcsán érdemes megemlíteni a washingtoni Catholic University of America munkatársának, D. Paul Sullinsnak az ez ügyben elkészített, kis mintán alapuló, két évvel ezelőtti kutatását. Sullins három életkorban (15, 22, 28) vizsgálta az egynemű és a heteroszexuális családokban felcseperedő gyermekek mentális egészségét, különösképpen az úgynevezett »késleltetett depresszió« megjelenését. Sullins úgy találta, hogy míg az egynemű családokban nevelkedő gyermekeknél pubertáskorban kisebb a depresszióra való hajlandóság – a heteroszexuális családokban nevelkedő, ugyanezen korú gyermekekhez képest –, addig 28 éves korukra már kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy depressziósak, szuicid hajlamúak lesznek.”