Túszul ejtett ellenzék

„Az öt időközi választás közül már csak méretarányossági okokból is a józsefvárosi polgármester-választás emelkedett ki. A kudarc másik nagy tanulságát jól szimbolizálja a »civil« ellenzéki jelölt, Győri Péter személye. Győri Péternek tiszteletre méltó SZETA-s múltja van. Nem is az a legnagyobb baj vele, hogy húsz évig az SZDSZ-ben politizált. Lakáspolitikusi ténykedését nem tudom megítélni. A probléma az a személyére esett választással, hogy negyedszázad alatt Győri lett a »hajléktalansághoz való jog«, s egyáltalán: a »hajléktalanügy«, mint olyan arca. S ezeknek a nyóckerről még mindig a hajléktalanügy jut az eszükbe. A nyócker polgárainak pedig nem. Ennyi. A jelenség messze nem Józsefváros- vagy Budapest-specifikus. A hajléktalanok – akárcsak a melegek (bocsánat: LMBTQIA-emberek), vagy a menekültek – liberális toposszá lettek az elmúlt évtizedekben. A »jóemberség« szinonimája. Aki elismeri, hogy mindenkinek joga van az utcán aludni, aki zászlajára tűzi a legextrémebb élethelyzetekben élők ügyét, hogyan akarna már rosszat a melósnak, a közmunkásnak, a megélhetési gondokkal küszködő pedagógusnak. A »jóemberség« a kommunizmus bukása óta a neoliberálisok spanyolfala. Elfedi, hogy a nyomort globális méretekben éppen ők idézik elő és tartják fenn.

Győri kiválasztása és a mögötte kialakult összellenzéki (plusz a sunnyogó Jobbik) egység, mint cseppben a tenger mutatta meg, hogy jelenleg a komplett magyar ellenzék néhány tízezer liberális túsza. Amíg az ő elvárásaiknak, véleménybuborékuknak és gyűlöletkommentjeiknek akarnak megfelelni a magyar ellenzéki pártok, csak idő kérdése, mikor szerez listán is kétharmadot a Fidesz.”