Sólyomszemet a bírónak

„A foci nem életre-halálra megy. Többnyire. Salvador és Honduras futballháborújába azért háromezren belehaltak, de az ilyesmi valóban nem gyakori. Azonban az objektív igazsághoz való viszonyulásunk, az ítéletek objektivitásához való viszonyulásunk az élet különböző szintjein összefügg egymással.

Merwyn Griffith partjelző intésére William Ling bíró nem adta meg Puskás Ferenc egyenlítő gólját az 1954-es világbajnoki döntőben. Az aranycsapat veresége olyan tömegmegmozdulásokat váltott ki Budapesten, amelyek már '56-ot előlegezték. A német világbajnoki győzelemnek pedig Németországban volt fontos társadalomlélektani szerepe. Ez a meg nem adott gól azóta is a magyar focilegendárium része. A magyar és a német futballtörténeti tudat másképp alakult volna, ha abban a berni stadionban más döntés születik. A magyar futballtörténeti tudat szerint feltétlenül igazságtalan döntés született. A német szerint nyilván akkor született volna igazságtalan döntés, ha megadják azt a gólt.

Akkor még senkinek sem volt videója. Az objektív igazság örökre ismeretlen marad. Mítoszok lépnek a helyébe.

Nincs még egy sport, amelynek az eredményei a Föld lakosságának olyan nagy részét izgatnák, mint a labdarúgásé. Nincs még egy csapatsport, amelyben (az átlagot tekintve) olyan kevés találat döntené el a mérkőzések kimenetelét, mint a fociban. Tehát itt születnek a legsúlyosabb következményekkel járó ítéletek. A drukkolás kultúrájának, moráljának pedig alapvető vonása az elfogultságnak alárendelt igazságérzet. Ez nem csak a focira jellemző, de nem is minden sportágra. Nem lepődik meg senki, ha egy snookerjátékos bemondja, hogy hozzáért a mellénye a golyóhoz vagy ha a golyók visszaállításánál úgy javítja ki a vezető bírót, hogy a helyzete ne legyen könnyebb, mint amilyennek lennie kell. De ki látott már olyan hivatásos focistát, aki leáll és felteszi a kezét, hogy azzal ért a labdához? Játékosok, edzők, szurkolók egyaránt magas hőfokon fejezik ki az ítéletekkel kapcsolatos meggyőződésüket – kizárólag az önérdeküknek megfelelő tartalommal. Igaz, hogy »70 ezren vannak a stadionban, és a szabálytalanság után 10 másodperccel 69 994-en tudják mi a helyes ítélet«, de hányan vannak közöttük, akik a csapatuk javára született helytelen ítéletet kifogásolják? Akik nem örülnek, hogy igazságtalan ítélet született a javukra? Akiknek az igazságtalanság önmagáért fáj? Márpedig az önérdektől függő igazságérzet nem igazságérzet.”