„Tizenegy év. Ennyit kapott a lúgos gazember. Szerintem kevés.
Nemcsak azért kevés, mert – ahogy az lenni szokott – a tizenegyből nyolc sem lesz a végén, hanem azért, mert a bíróság nem vett figyelembe valami nagyon fontosat. Olyasmit persze, amire egyetlen bíróság sem lehetett volna tekintettel, talán igazi fogalmunk sincs erre a micsodára, mégis szigorúan, nagyon szigorúan kellene büntetni.
Idegen tempó
A savval, lúggal leöntött, megcsonkított asszonyok eleddig csak a külföldi hírekben bukkantak föl. Afganisztán hegyei között, Belső-Ázsia eldugott falvaiban volt olyan, hogy a férfi így büntette, mert azt gondolta, büntetheti feleségét vagy gyermekét.
Becsületgyilkosság. Megkövezés. Levágott orr. Megsebzett arc. Szembe loccsantott sav… Ezek eddig az iszlám világ sötét mélyéről érkeztek hozzánk.
Európában még a keresztény fundamentalizmus legnyomasztóbb évszázadaiban, a boszorkányégető, eretnekgyötrő inkvizíció által uralt korai újkorban is ritkaság volt az efféle agresszió. Arról ugyan volt vita, hogy van-e a nőknek lelke, de az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy nem tulajdona a férjének, szabad ember, ha persze szabadsága jóval korlátozottabb is volt, mint a férfiaké. Megcsonkítani a hűtlen asszonyt, Európában éppen olyan elképzelhetetlen volt, mint akármilyen más módon tulajdonjogot formálni rá.”