Őrületes hiba: nem elég Erdély, Magyarország teljes területét Románia kapta meg egy tankönyvben
A gyerekszoba.hu szerkesztői jelezték a tévedést annak a földrajztanárnak, aki a szóban forgó kiadványból oktatja diákjait.
A magyarellenességéről híres Alexandru Cumpănaşu, az Országos Koalíció Románia Modernizálásáért mozgalom vezetője sem hagyta el a barikádot, vigyázó tekintetét Sepsiszentgyörgyre vetette, és így az egész világ tanúja lehetett, amint éppen a román himnusz napján újabb borzalmat követnek el: a polgármesteri hivatal homlokzatára gyászlobogót helyeznek a trikolór mellé.
„A nacionalista kapálózások erejének nagy részét természetesen Orbán Viktor magyar miniszterelnök tusványosi üzenetei kötötték le, de »szerencsére« néhány éber társuknak alkalma nyílt a háttérben zajló székely-magyar aknamunkára is odafigyelni, így a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok civil fóruma a Nemzet Útja elnevezésű szervezettel közösen, nagyjából kétszáz honfitársukkal felvonultak Bukarestbe kissé tüntetni – a magyar nyelv ellen, amely, ha ők nincsenek, még a végén hivatalossá válik a román mellett.
A magyarellenességéről híres Alexandru Cumpănaşu, az Országos Koalíció Románia Modernizálásáért mozgalom vezetője sem hagyta el a barikádot, vigyázó tekintetét Sepsiszentgyörgyre vetette, és így az egész világ tanúja lehetett, amint éppen a román himnusz napján újabb borzalmat követnek el: a polgármesteri hivatal homlokzatára gyászlobogót helyeznek a trikolór mellé.
A fórumosok felvonulása nem számíthatott meglepetésnek, elvégre már a közigazgatási törvénykönyv elfogadását követően jelezték, hogy ők bizony a fővárosba vonulnak a kisebbségi nyelvhasználati küszöb eltörlése (?!), illetve az állami intézmények idevágó kötelezettségei miatt. A tiltakozókat összecsődítők nagyvonalúan eltekintettek attól a ténytől, hogy időközben a jogszabály az ellenzék alkotmányossági óvása nyomán elakadt, magyarán még nincs érvényben. Legalább ennyire hanyagul kezelik azt a kérdést is, hogy minden ilyen és hasonló megnyilvánulásukkor jobb esetben a pár százat ha eléri a székelyföldi románok megmaradásáért aggódók száma. Ráaásul ezek a zászlólengető, unalomig ismert és nem egy esetben rég okafogyottá vált szlogenek ismételgetésében kimerülő alkalmak a legritkábban szerveződnek spontánul.”