A Jobbik és az őszi válasz

„A helyzet a következő: se a gárdázós-keménykedős, se a cuki megoldás nem eredményes, ráadásul a tagság jó része gyorsan követte a pálfordulásokhoz korábban alelnökként is asszisztáló, önmagában a nemzeti radikálist ismét felfedező Toroczkai Lászlót és kiutált körét. Vagyis se nyertes recept, se támogatók, se pénz. Csak kudarcok.

A jelek szerint a régi-új vezetés most egyszerre akar megfelelni a maradék régisulis támogatóknak, vagyis azoknak, akik a gárdamellényt még őrizgetik a szekrény mélyén, valamint azoknak, akik a balvilág felől közelítenek feléjük. Előbbi célt szolgálhatja az immár jogerősen is szkinhednek nevezhető Sneider Tamás elnöki székbe emelése, illetve az általa emlegetett furcsa önmeghatározás, míg utóbbit a szemrebbenés nélkül magyarázó Volner János minapi okfejtése arról, hogy a készülő stratégia a szabadság eszméjére épül. Az SZDSZ-re való utalás természetesen nyilván megint totális véletlen, az európai, demokratikus hagyományok ápolásának ködös igénye azonban továbbra is felettébb disszonáns egy nemrég még uniós zászlót égető különítménytől.

A Jobbik ráadásul nem csupán ideológiai, hanem anyagi természetű kérdésekre is adós a válaszokkal. Vezető politikusai olykor egymásnak is ellentmondó nyilatkozataiból legalábbis nem derül ki egyértel­műen, hogy pontosan kinek és mennyivel tartoznak, mikor jönnek egyenesbe. A tegnap kiszivárgott hangfelvétel csak ront a helyzeten. Vagyis nem tudni, mekkora is az a szociális nemzeti adósság.”