A Jobbik számára se a gárdázós-keménykedős, se a cuki megoldás nem eredményes, ráadásul a tagság jó része gyorsan követte az önmagában a nemzeti radikálist ismét felfedező Toroczkai Lászlót.
„A helyzet a következő: se a gárdázós-keménykedős, se a cuki megoldás nem eredményes, ráadásul a tagság jó része gyorsan követte a pálfordulásokhoz korábban alelnökként is asszisztáló, önmagában a nemzeti radikálist ismét felfedező Toroczkai Lászlót és kiutált körét. Vagyis se nyertes recept, se támogatók, se pénz. Csak kudarcok.
A jelek szerint a régi-új vezetés most egyszerre akar megfelelni a maradék régisulis támogatóknak, vagyis azoknak, akik a gárdamellényt még őrizgetik a szekrény mélyén, valamint azoknak, akik a balvilág felől közelítenek feléjük. Előbbi célt szolgálhatja az immár jogerősen is szkinhednek nevezhető Sneider Tamás elnöki székbe emelése, illetve az általa emlegetett furcsa önmeghatározás, míg utóbbit a szemrebbenés nélkül magyarázó Volner János minapi okfejtése arról, hogy a készülő stratégia a szabadság eszméjére épül. Az SZDSZ-re való utalás természetesen nyilván megint totális véletlen, az európai, demokratikus hagyományok ápolásának ködös igénye azonban továbbra is felettébb disszonáns egy nemrég még uniós zászlót égető különítménytől.
A Jobbik ráadásul nem csupán ideológiai, hanem anyagi természetű kérdésekre is adós a válaszokkal. Vezető politikusai olykor egymásnak is ellentmondó nyilatkozataiból legalábbis nem derül ki egyértelműen, hogy pontosan kinek és mennyivel tartoznak, mikor jönnek egyenesbe. A tegnap kiszivárgott hangfelvétel csak ront a helyzeten. Vagyis nem tudni, mekkora is az a szociális nemzeti adósság.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A műsor kritikus és szatirikus hangnemben vizsgálja, hogyan épül fel a „slim fit messiás” narratívája, miközben egyre több politikai ellentmondás kerül felszínre.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az aktivistát Londonban kapcsolták le a rendőrök, miután a betiltott Palestine Action nevű szervezetet támogató transzparenst használt.
A Der Standard szerint most már dörzsölheti a tenyerét Putyin.
