A behódolás szelleme, a fedezékből gondolkodás az oka annak, hogy a kulturális hegemónia akkor is hozzáférhetetlennek látszik a jobboldal számára a metapolitikai síkon, amikor a baloldal a közvetlen politika terén sorozatos, megalázó vereségeket szenved.
Hogy ez megváltozzon, ahhoz a konzervatív tábornak kell megszabadulnia gyarmati mentalitásától.
Talán vannak, akik még nevetnek, amikor diskurzusközösségünk a jobboldali tudat dekolonizálását hirdeti meg. Holott lehetetlen nem észrevenni, hogy a másik oldal urbánus gőgjében rendszeresen a „periférián” élő „körüllakók” erkölcsi és szellemi alsóbbrendűségéről értekezik.
Az is szembeötlő, ahogy a balliberális tábor a saját fogalmi rendszeréhez való igazodást egyetemes civilizációs normaként tünteti fel, és a kultúra, illetve az oktatás intézményi struktúráit arra használja, hogy hegemóniáját, valamint szóhasználatának kizárólagosságát elismertesse a jobboldali diskurzus „barbár bennszülöttjeivel”, ezzel eleve kedvezőtlen intellektuális légkört teremtve a konzervatív gondolatok számára.
Ebben a metapolitikai dimenzióban mégsem a gyarmatosítót, hanem a bennszülöttet kell elmarasztalnunk, hiszen az ő aktív beleegyezése nélkül egyetlen pillanatig sem állhatna fenn ez a diszkurzív gyarmatbirodalom. Ő, a konformista az, aki saját magára is csak a gyarmatosítók nyelvén képes reflektálni, rendre belemegy a baloldal játszmáiba és törzsi háborúkat vív.
Ha végre saját térképeket merne rajzolni, saját nyelvét merné beszélni, saját kultuszait merné követni, olyan konszenzust teremthetne, ami nem degradálja a jobboldalt a progresszió oltárszolgájává. Olyan konszenzust hozhatna létre, amely a közjót szolgálja.
Annál is inkább szükség van erre a fordulatra, mivel
a baloldal már megnevezni sem képes korunk legfontosabb kihívásait.
Tagad, hátrál, ellenkezik, amikor szembesül azokkal a politikai és társadalmi változásokkal, amelyek ma válnak meghatározóvá; viszont elhasználódott narratívái, megkövesedett kánonjai a múlt árnyaiként tovább kísértenek.
Ma, amikor a baloldal kulturális hegemóniája civilizációnk gyengeségévé vált, minden felelősség a jobboldali gondolkodókra hárul. Nem valamely pártnak kell víziót adniuk, hanem egész társadalmaknak.