A kereszténység áldozatairól és gyümölcseiről

„Kedves Honfitársaim!

Kissé meglepett, amit többen a kereszténység történelmi szerepéről írtak.

Volt, aki azt írta, hogy a kereszténység nevében több mint 800 millió embert gyilkoltak meg a történelem folyamán. Egyesek pedig úgy vélekedtek, hogy a templomokon belül jámborkodhatunk, de onnan ne jöjjünk ki, mert veszélyesek vagyunk a társadalomra. Azt is olvasom a bejegyzések között, hogy a gyerekeket majálisozni kell vinni, nem jámborkodásra tanítani.

Engedjék meg, hogy röviden megpróbáljak válaszolni és elmondani, ahogyan én látom. A keresztények valóban követtek el sok-sok bűnt, néha szörnyűségeket is a történelem folyamán. Ez a kereszténység nagy szégyene és fájdalma azóta is. Azonban talán jó, ha reálisan látjuk ezeknek a történelmi bűnöknek a nagyságrendjét és természetét. A boszorkányüldözésnek kb. 50 ezer áldozata volt Európa teljes történelme folyamán. Ebből az 50 ezer kivégzett emberből kb. 1 ezer volt az, akit egyházi bíróság ítélt el (ennek többsége is protestáns bíróság volt, nem katolikus). A többit világi bíróságok, városok, fejedelmek bíróságai ítélték el. (Vö. Merzbacher, F., »Hexenprozeß«, Lexikon für Theologie und Kirche 5 [ed. J. Höfer – K. Rahner; Freiburg im Bresgau 1986] 316-319; Mikat, P., »Inquisition«, Lexikon für Theologie und Kirche 5 [ed. J. Höfer – K. Rahner; Freiburg im Bresgau 1986] 698-702.).

»A sokat emlegetett spanyol inkvizíciónak teljes története folyamán összesen kb. 3000 halálos áldozata volt (Kamen, H., The Spanish Inquisition [New Haven 20144] 253; Hesemann, M., Sötét alakok [Budapest 2009] 168). Szörnyűség az, amit műveltek, de nem milliókat érintett. A keresztes háborúk megindítása Európa népeinek kétségbeesett védekezési kísérlete volt azzal az iszlám hódítással szemben, amely szinte teljesen leradírozta Észak Afrika és a Közel Kelet virágzó népeit a térképről. Ha nem lett volna a keresztes háborúk kétségbeesett kísérlete, akkor valószínűleg a Mohácsi vész és Magyarország iszlám megszállása kb. 200 évvel előbb történik meg, és akkor valószínűleg Magyarország ma már nem létezne.«

Az Amerika felfedezése és gyarmatosítása során elkövetett népirtások nem a kereszténységből fakadtak. A papok igen gyakran a bennszülött, indián lakosság védelmére keltek a pénzéhes hódítókkal szemben. Egyébként itt is a legnagyobb pusztítás az angol területeken történt. Ahol spanyol vagy portugál (azaz katolikus) országok hódítottak, ott hatalmas indián népek (guarani, aimara, kechua) megmaradtak mind a mai napig (Vö. Bartusz-Dobosi L., Jezsuiták és conquistadorok harca az indiánokért a XVII-XVIII. században ; Budapest é. n.). A kereszténység bűnei közé tartozik még a 30 éves háború, a felekezeti villongások. Azonban nem a kereszténység miatti háború sem az angol-ír konfliktus (hanem az írek az angol hódítás ellen, illetve az Írországhoz tartozásért próbáltak fellázadni), sem a horvát-szerb háború a 90-es években. (Hasonlóan nem a kommunizmus áldozatai közé számítódnak pl. a II. Világháborúban a szovjet hadsereg által megöltek, így a Don-kanyar magyar áldozatai, mert nem az ideológia miatt, hanem egy honvédő háborúban ölték meg őket a szovjet hadsereg katonái). Összefoglalva: vannak áldozatai a kereszténységnek a 2000 éves történelme folyamán, de nem tízmilliók.

A 20. század borzalmas vérzivatarai pontosan két olyan ideológia következményei (nácizmus és kommunizmus), amelyek gyökeresen istentagadók voltak, gyűlölték a vallást.

A kommunista diktatúra áldozatai a szovjet diktatúra kiépítése során megöltek (kb. 20 millió meggyilkolt polgára a volt Szovjetuniónak), a kínai és más távol keleti diktatúrák kiépítésének áldozatai: összesen kb. 100 millió ember (vö. Stéphane Courtois et al.: Le livre noir du communisme – Crimes, terreur, répression, Robert Laffont, Paris 1997).

A kereszténység történelmi gyümölcsei a következők: az ingyenes iskola és a kórház intézményének feltalálása, az emberek egyenlőségére épülő nyugati jogrend és szociális háló, a klasszikus művészetek, az Európában berobbanó óriási tudományos és technikai fejlődés, a rabszolgaság megszüntetése és még sorolhatnánk. Javaslom a kedves kommentelőknek, hogy nézzenek rá egy pár percre a földgömbre, és csodálkozzanak el azon, hogy a Földünk ott a legszebb és legélhetőbb, ahol a kereszténység megtermékenyítette a kultúrákat. (Vö. de Rosa, G., Vallások, szekták és a kereszténység, Budapest 1994, 140).

Ha ebben kételkednek, akkor javaslom, hogy költözzenek el az iszlám országok valamelyikébe, vagy Afrikába, Kínába, és azt hiszem, tapasztalni fogják a különbséget. Istenhívő, az Önök megfogalmazása szerint jámborkodó emberek voltak I. Kant, S. Kierkegaard, M. Blondel, H-L. Bergson, K. T. Jaspers, P. Ricoeur, V. S. Szolovjev, N. Bergyajev, E. Lévinas, I. Newton, W. T. Kelvin, L. Pasteur, J. A. Fleming, G. Mendel, J. C. Maxwell, A. Einstein, G. Marconi, C. G. Jung, E. Schrödinger, W. Heisenberg, M. Eigen, Abdus Salam, E. H. Erikson, V. Frankl, M. Planck, F. O. Collins, J. S. Bach, L. van Beeethoven, L. Tolsztoj, F. M. Dosztojevszkij, P. Claudel, G. Bernanos, T. S. Eliot, G. K. Chesterton, A. Szolzsenyicin, G. Green, S. Undset, G. Papini, A. J. Cronin, Ady Endre, József Attila, Pilinszky János, II. Rákóczy Ferenc, Széchenyi István, A. De Gasperi, R. Schuman és K. Adenauer.

Remélem nem bánják, hogy ezek az emberek néha kimerészkedtek a templomokból, és tettek valamit az emberiségért. Talán a Földünknek ma is szüksége volna hasonló »jámborkodó« emberekre.

Tisztelt Honfitársaim! Valóban történtek a kereszt nevében embertelenségek is. Azonban a kereszt mégis az emberiség legdrágább, legfontosabb, legszentebb szimbóluma. Isten, a Teremtő szeretetét hirdeti, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. A kereszt két karja átöleli az egész világot, a kedves kommentírókat is.

Sok szeretettel,

Székely János püspök”