„A kriptovaluták létét képező technológia, a blokklánc egy nyilvánvalóan briliáns és beláthatatlan jelentőségű innováció – mégsem gondolom, hogy a bitcoin vagy egyéb kriptovaluták képezik majd ennek a technológiának a sikertörténetét. Miért kell fenntartásokkal kezelnünk a világon végigsöprő tömegpszchiózist?
A bitcoin jelenlegi szárnyalása mögött három tényező áll. Egyrészt terroristák és egyéb bűnözők, akik így képesek nagy összegeket névtelenül mozgatni. Másrészt a kapzsiság: a bitcoin nem egyéb, mint a 2008-ban kipukkadt pénzügyi lufira válaszoló pénzügyi lufi. Mindenki nagyot és még nagyobbat akar kaszálni – a működés egy piramisjátékra emlékeztet. Harmadrészt piacfundamentalizmus és technológiafundamentalizmus: a kriptovaluták divatja mögött a kapitalizmus olyan megszállott fanatikusai állnak, akik minden állami intézkedést elleneznek, mert olyan világban hisznek, ahol egyedül a piac szabályoz; elfajzott elvbarátaik, a technológiafundamentalisták pedig ha tehetnék, minden munkát a legolcsóbb munkaerőre, a mindenható algoritmusra bíznának.
A három fenti tényező mögött az utóbbi az, amelyre a civilizált világnak a legfontosabb reagálnia: egy közösség soha nem mondhat le arról a jogáról, hogy az egész közösséget érintő kérdésekben szabályokat alkosson, hogy biztonságban tudja pénzügyi rendszerét, hogy rálátása legyen annak működésére, s ha a piac akár észszerűtlen, akár embertelen módon működik, a közjó érdekében közbeavatkozzon. Az észszerűtlenségre és az embertelenségre egyaránt jó példa, hogy mennyire díjazta a tőzsde hosszú évtizedeken át az olaj alapú gazdaságot.
A kriptovaluták körül zajló diskurzus ezeket az evidenciákat hivatott felszámolni. A tőzsde és a neoliberális elit egy új technológia divatjával és a hozzá kapcsolódó mesés meggazdagodás mítoszával altatja el a társadalmak legalapvetőbb önvédelmi ösztöneit, és propagálja széles körben a Szilícium-völgy milliárdosainak szélsőséges, piacfundamentalista dogmáit. Sok tudományos-fantasztikus elbeszélés foglalkozik azzal, hogy mi történne, ha komfortos, robotizált világunkat mesterséges intelligencia vezérelné, az állam pedig mai formájában megszűnne. Legtöbbjük nem ad szívderítő választ, pedig a szerzők a jelenleginél sokkal fejlettebb technológiát képzelnek el. Semmilyen jel nem utal arra, hogy a humánum, a közjó vagy a kultúra számsorokkal és képletekkel valaha is leírható lesz – jelenleg attól is távol vagyunk, hogy egy köbméternyi tiszta levegő értékét képesek legyünk összevetni egy köbméter földgáz piaci értékével. Egy olyan világban, ahol a földgázt elképesztő áron jegyzik, a tőzsde a belégzésre alkalmas levegő értékének kifejezésére azonban képtelen, őrültség bármit is teljesen a piacra bízni. Ettől a rendszertől miként várható el, hogy a kultúra vagy az emberi élet értékére refl ektáljon?