„Ó, míly ízléses e szimbolikus gesztus: a hatalom képviselői éppen a menekültek világnapján kriminalizálják a menekülteket segíteni akarókat, és csak úgy bónuszként még belerúgnak egyet a hajléktalanokba. Nyilván a keresztény kultúra jegyében, melynek védelmét ugyanezzel a mozdulattal gravírozták az Alaptörvénybe. Ők így értelmezik a keresztény értékeket.
Az, hogy a gránitszilárdságú (magyar gránit: kicsit gyurmaszerű) Alaptörvénybe megint beledolgoztak jó pár oda nem illő passzust – inkluzíve a szólás- és gyülekezési szabadság durva korlátozása –, nem pusztán arról tanúskodik, hogy a hatalom mennyire magasról tesz a saját »fő művére« is. Van annak szimpla hatalmi pragmatikai aspektusa is. Mivel honunkban az ellenzék gyakorlatilag felszívódott, a hatalom jogi abúzusai és erőszakoskodásai ellen leginkább a most célkeresztbe került civilszerveztek emelték fel a szavukat – politikailag nyilván csekély hatékonysággal. Így előállt az a helyzet, hogy a demokratikus értékeket, az emberi jogokat, egyáltalán a jogállami normákat leginkább nemzetközi szervezetek, az Európai Unió különféle testületei kérték számon. Ha viszont a legbódultabb hatalmi érdeket és szeszélyt szolgáló ötletet is bevésik az Alaptörvénybe, akkor még hangosabban lehet kiabálni, hogy veszélyben a magyar szuverenitás. Itten a Soros kottájának forgatókönyvéből zsoldosként fuvolázó Brüsszel beavatkozik a magyar belügyekbe, irgumburgum nemzeti önrendelkezés, és Ugocsa non Coronat!