Rigmusok

„A záróra felidézi bennünk a szurkolói rigmusokat, amelyek hozzátartoztak a játék légköréhez, elmaradhatatlan hangulatához. Csakhogy amíg régen szellemes, dicsérő vagy – uram bocsá! – ítélkező rigmusoktól volt hangos a pályák környéke, addig a mai rigmusok jó része trágárságba fullad. A törzsszurkolók zászlókat lobogtató csapatai olyan mondókákat gyártanak, amelyek sértik a fület, és távol esnek a szellemes rigmusoktól. Ezek a „koncertek”, sértő megjegyzések, a nyelv falzettó-sorai, a kis-számú tömeg agysárjai élnek és éldegélnek. Hol van az az idő, amikor azt énekelték a szurkolók, hogy »Olcsóbb lett a papagáj, / Vasas-drukker mind szamár.« Vagy: »Két forint a meleg lángos, / Kikapott a Ferencváros.« Vagy: »Három kiló moslék, / Vesztett ma a Honvéd.« Nem lehet mosoly nélkül olvasni a tallósi szurkolók rigmusát, amellyel a vezekényieket csúfolták: »Dunábo úszik egy samli, / Vezekény rá akart ányi. / A samli kicsúszott, Vezekény elúszott.« És hát persze hogy nem maradt válasz nélkül a mondóka, mert a szerencse forgandó: »Dunábo úszik egy ponty, / Tallós ég, mint a rongy.«”