Magyar őstörténet – honnan hová?

Az ELTE Finnugor Tanszék tananyaga így kezdődik: "Az uráli (finnugor és szamojéd) nyelvekben lévő nagyszámú szókincsbeli és nyelvtani egyezés kétségkívül arra utal, hogy e népek távoli elődei valaha egymás közelében éltek, s nagyjából egy nyelvet vagy igen közeli nyelvjárásokat beszéltek." http://finnugor.elte.hu/index.php?q=ostortenetfodor A cikkben Klíma tehát egy hatalmas ordenáré hazugságot állít. A finnugrisztika igen is azt tanítja - még ma is - hogy finnugorok vagyunk!!!

Az MTA igen ambiciózus és tiszteletreméltó igyekezettel, adta ki ezt az állásfoglalást a magyarok eredetével kapcsolatban, választ ígérve a „Kik vagyunk, kik voltunk, mi magyarok? – a közvéleményben is sokakat izgató, és tudományosan is izgalmas kérdésre. A választ három cikkben kívánta megadni, és ezeknek megírására három elismert tudóst kért fel. Az állásfoglalásba foglalt ambíciók lényegét, így fogalmazták meg: „Cikkünk azzal a szándékkal született, hogy a sajtó, a tanárok és a nagyközönség számára összefoglalja a magyar őstörténet kutatásával kapcsolatos legfontosabb, tudományosan alátámasztott állításokat és tényeket.” Az első cikk (Magyar őstörténet-honnan hová?) címmel jelent, meg amely a nyelvrokonság, néprokonság témakörét kívánta körbejárni. A cikket Klíma László jegyzi. Az cikket két téma köré lehet csoportosítani. Az egyiket Klíma így fogalmazta meg: „Másfél évszázada bizonyosan tudjuk, hogy nyelvünk a finnugor nyelvek közé tartozik. A finnugor egy nyelvészeti szakkifejezés – nyelvekre alkalmazható, de népekre nem. Vagyis nem mi vagyunk finnugor eredetűek, hanem a nyelvünk.” Nem tudjuk milyen meggondolás vezérelte Klíma Lászlót egy ilyen kijelentés megtételére, minden esetre felhívnánk az olvasók figyelmét, hogy Fodor István 2009 – benn, még ezt írta – pedig Fodor István nem akárki a szakmában: „…abban is megegyeztek a kutatók, hogy a rokon nyelvek valamilyen nagyjából még egységes ősnyelvre mennek vissza, amelyet a még szintén többé – kevésbé egységes ősnép beszélt” ( Fodor István: Őstörténet és honfoglalás – 2009 :14) De, hogy nehogy az a vád érjen, hogy holmi ismeretterjesztő színvonalon megírt könyvből idézve kívánom megkérdőjelezni a jeles, tanszékvezető mondanivalóját, ideidézem Fodor Istvánnak az ELTE Finnugor Tanszékének oktatási anyagában is szereplő idevonatkozó mondatait: „A finnugor egység minden bizonnyal a neolitikum késői szakaszán, vagy a bronzkor kezdetén – a Kr. e. 2000 körüli évszázadokban – bomlott fel. Ebben az időszakban az ugorok (a mai obi-ugorok és magyarok ősei) az Uráltól keletre éltek, a finnségiek pedig a kelet-európai erdővidéket népesítették be az Uráltól egészen a Baltikumtól nem messze eső területekig.” Talán egyetértenek velem, hogy ezekben a mondatokban egy árva gondolat sincs arról, hogy a magyar nyelvet beszélők ősei ne éltek volna együtt a finnségi és ugor népekkel, tehát nincs szó arról, hogy őket ne kellene finnugoroknak tekinteni Szóval, ha jól számolom, nemhogy másfél évszázad nem sok, de még másfél évtizede sincs, hogy a finnugrisztika ne tekintette volna a magyarok elődeit „finnugornak”. Nehéz állást foglalnunk abban, hogy Klíma miért nem az MTA szándéka szerinti, a finnugrisztika tudományos konszenzuson alapuló nézeteit közvetítette írásában, és miért a saját aktuálpolitikai színezetű, hazugságoktól, csúsztatásoktól és fél információktól rogyadozó állásfoglalását tárta a széles nyilvánosság elé? Az is lehet persze megoldás, hogy Fodor István nem jó szakember, és állításai elavultak, nem a tudomány legújabb fejleményeit írja az egyetem tananyagát is adó jegyzetében. Nem tudjuk persze, hogy akkor meg mit keres ott – a tananyagban – ez az állítása, már több éve – esetleg évtizede? Ráadásul, ha a finnugrisztika tudományának valóban – a Klíma szerinti másfél évszázada – az-az álláspontja, hogy a magyarok elődei nem finnugorok – akkor meg hol vannak a Klímát igazoló tanulmányok, cikkek, könyvek garmadái? – mi nem leljük… s mint az előzőekből is kiderül… SŐT – mi azt gondoljuk, hogy azért nem leljük, mert NINCSenek! Klíma cikkének másik sarkalatos kérdése a „Habsburg ármány” leleplezése. A finnugristák régi vádja a finnugor rokonság ellenzőivel szemben, hogy azok azt állítják, hogy a „finnugor rokonságot” a Habsburgok erőltették a magyarok rebellis jellemének visszaszorítására. Klíma László megpróbálja Horvát Istvánt leleplezni, mint ennek a gondolatnak a „kiagyalóját”! „Ugyancsak nála ( Horvát István ) jelenik meg először az a gondolat, hogy a finnekkel és a lappokkal való rokonságot a németek akarják a magyarokra erőltetni.” Ez azonban nettó hazugság, Klímának az ominózus cikkben nem sikerült bizonyítnia, hogy a „Habsburg ármány” Horvát István fejében született –mivel szokásos felületességével, arra már nem volt türelme, hogy átnézze a hagyatékot - egyszerűen csak megvádolta vele a „lánglelkű hazafit”: „Kéziratos hagyatékának áttanulmányozásával talán igazolni lehetne, hogy elsőként ő is írta le.” Talán nem vagyok egyedül, aki felteszi a kérdést - Mit akart bizonyítani Klíma? – az MTA „behúzta magát a málnásba” – vagy a Klíma húzta be az MTA – t ? Azt eddig is tudtuk, hogy Klíma hajlamos aktuálpolitikai nézeteit belekeverni a történelem fonalai közé - de azt hiszem most talán túlment minden elképzelhető mélységeken. A finnugrisztika nézeteinek hamis közvetítésével, és Horvát István hazug megvádolásával, maga is bekerült az „összeesküvés-elméletek gyártóinak” kétes hírű, és hírhedt társaságába.

„Összeállításunk legfontosabb mondanivalója, hogy a nyelvünk ugyan finnugor eredetű, de a magyar nép nem nevezhető finnugornak” Ha a magyarok "nem finnugorok", akkor egészen biztos, hogy elődeik nem lehettek ott (nem élhettek együtt azokkal) ahol, és akik a "finnugor alapnyelvet beszélték". Ha nem éltek velük, és nem azt az alapnyelvet beszélték akkor egy másik nyelvet kellett, hogy beszéljenek, és akkor ez a másik nyelv kell, legyen az a nyelv, amelyből a "magyar nyelv" kialakult - ez azért elég világosnak kell, hogy legyen...! Ebből pedig leginkább annak kell, hogy következzen akkor, hogy a magyar nyelv mindig is "magyar" volt. Már csak azt kell kideríteni, hogy hol és kik beszélték ezt a nyelvet! - úgy 6000 - évvel ezelőtt - meg az előtt... meg az előtt...! Szóval nem oly egyszerű az, hogy a "magyarok nem finnugorok" - mert, ha nem finnugorok! - akkor a nyelvük sem az! - legalábbis abban az értelemben biztosan nem, ahogyan eddig a nyelvrokonságot a finnugrisztika értelmezte. A „nyelvrokonság” fogalma ugyanis arra a feltételezésre lett felépítve, hogy volt egy ’uráli őshaza” ahol az „uráli nyelvközösség” az „uráli alapnyelvet beszélte”. Márpedig a genetika mai állása szerint a magyarok nem éltek együtt, azokkal, akik ott, és amikor az uráli alapnyelvet beszélték – tehát az uráli alapnyelv időszakában a magyarok elődei nem az uráli alapnyelvet beszélték – akkor meg a nyelvük sem lehet uráli. Így függenek össze a világ dolgai! – az MTA „behúzta magát a málnásba” – vagy a Klíma húzta be az MTA – t – „nagy játékos az öreg”…! Az MTA állásfoglalásának első részében pedig az alábbi álláspontot olvashatjuk: „Másfél évszázada bizonyosan tudjuk, hogy nyelvünk a finnugor nyelvek közé tartozik. A finnugor egy nyelvészeti szakkifejezés – nyelvekre alkalmazható, de népekre nem. Vagyis nem mi vagyunk finnugor eredetűek, hanem a nyelvünk.” Nem tudjuk milyen meggondolás vezérelte Klíma Lászlót egy ilyen kijelentés megtételére, minden esetre felhívnánk az olvasók figyelmét, hogy Fodor István 2009 – benn, még ezt írta – pedig Fodor István nem akárki a szakmában: „…abban is megegyeztek a kutatók, hogy a rokon nyelvek valamilyen nagyjából még egységes ősnyelvre mennek vissza, amelyet a még szintén többé – kevésbé egységes ősnép beszélt” ( Fodor István: Őstörténet és honfoglalás – 2009 :14) Szóval, ha jól számolom, nemhogy másfél évszázad nem sok, de még másfél évtizede sem ez volt a finnugrisztika álláspontja. Az is lehet persze megoldás, hogy Fodor István nem jó szakember!

„Úgy vélem, ez az MTA állásfoglalás semmilyen szerepet nem játszhat a finnugorellenes elméletek visszaszorításában, sőt, könnyen támadási felületet nyújthat. A finnugrisztikának viszont nagy vesztesége, hogy mostantól kezdve már végképpen nem mondhatja, hogy csak a finnugorellenes oldal használ bizonyíthatatlan és hamis rágalmakat, csúsztatásokat, és féligazságokat. Honti László könyve ( A nyelvrokonságról – Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság) óta egyre világosabb, hogy az MTA nem képes artikulálni a finnugristák arrogáns és gyalázkodó stílusú megnyilvánulásait. Úgy néz ki hiába volt Pusztay János figyelmeztetése – és elhatárolódása: „A hagyományos uráli nyelvészet képviselői gyakran a kisajátított igazság trónjáról mondják el megsemmisítő véleményüket.” – ( Pusztay János – 2011) Klíma László ebben a cikkben nem a finnugrisztika tudományos álláspontját közvetíti a széles publikum felé, hanem saját erősen aktuálpolitikai színezetű mondandóját tárja a széles nyilvánosság elé. Ezen mondandóját leginkább a NYESTen szokta kifejteni. A cikk központi témája „finnugorellenesek leleplezése” amelynek keretén belül megpróbálja Horvát Istvánt leleplezni, mint a „Habsburg ármány” gondolatnak a „kiagyalóját”! „Ugyancsak nála ( Horvát István ) jelenik meg először az a gondolat, hogy a finnekkel és a lappokkal való rokonságot a németek akarják a magyarokra erőltetni.” Ez azonban nettó hazugság, Klímának az ominózus cikkben ( A kétfejű sas és a rénszarvas barátsága – 2014 ) nem sikerült bizonyítnia, hogy a „Habsburg ármány” Horvát István fejében született –mivel szokásos felületességével, arra már nem volt türelme, hogy átnézze a hagyatékot - egyszerűen csak megvádolta vele a „lánglelkű hazafit”: „Kéziratos hagyatékának áttanulmányozásával talán igazolni lehetne, hogy elsőként ő is írta le.” Ez persze - úgy látszik - nem akadályozza meg Klímát, hogy úgy tegyen mintha valóban megtalálta volna az eredeti „gondolattulajdonost”. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy azt a finnugristák találták ki, vélt-, vagy valós-, ellenfeleik lejáratására, ahogyan a „halzsíros rokonság” is egy finnugrista Bánóczi József (1849 – 1926) „találmánya”. Meg persze a „gyalázkodás sem a 21. század találmánya, azt is egy finnugrista alkalmazta először - ezzel kezdődött az „ugor –török háború”…! „Esőt adál uram, de nincs köszönet benne! — mondhatnám e jelentésemet befejezvén, én is, ha visszatekintek a szóhasonlítások nagy halmazára, melyet Vámbéry úr, nem nagy gonddal és lelkiismeretességgel összehányva, „magyar és török-tatár szóegyezések" czime alatt a magyar nyelvész közönségnek nyújtott, mint feleletét azon kérdésre: hogy mi és mennyi törökség van a magyar nyelvben? Hogy e feleletnek, úgy amint ő azt adta, semmi hasznát nem vehetjük, azt a fentebbi birálati jelentésem, úgy hiszem, eléggé megmutatta.” ( Budenz József. - NyK. 10 : 128)