„A mi olvasatunkban ezt a kettősséget fejezte ki a köztársasági elnök kegyelme is: a 64 éves, négygyermekes családanyának, aki egész életét a magyar szülészetek humanizálásának szentelte, nem kell börtönbe vonulnia. Viszont érintetlenül hagyta a foglalkozástól való eltiltást, vagyis azt, hogy tíz évig szülész-nőgyógyász orvosként vagy szülésznőként gyermekek születésénél nem segédkezhet. Nem mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól sem. Nem kétséges ugyanis, hogy szülészként hibát követett el, amely egy kisbaba halálához egy másik súlyos sérüléséhez vezetett.
Ugyanakkor mindez nem teszi semmissé az életművét, például, hogy először engedett be apákat a szülőszobába, megteremtve egy rideg, medikalizált világban a családi meghittség érzését. Hogy milyen fontos szerepe van a kíméletes, békés születés (sajnos máig korlátozott) elterjesztésében, és abban is, hogy végül Magyarországon is megteremtődött az otthonszülés szabályozott rendje. Nem úgy, ahogy ő szerette volna, hanem óvatosabb, biztonságosabb változatban.
A köztársasági elnök ezt az erős, határozott, tiszteletreméltó asszonyt részesítette kegyelemben, nem a szülések alatt hibázó orvost. Azt a Geréb Ágnest, akinek elveire sokan felfigyeltek, fanatikusként imádják, míg másokat vitára ingerelt, érvelésre, saját álláspontjuk megvédésére, sokszor módosítására. Osztozunk örömükben.”