„Sosem voltak illúzióim a ballib újságírókkal és a Jobbikkal kapcsolatban, de az egyszerű választópolgárokra azért mindig őszinte aggodalommal tekintettem. Különösen a liberális művész kollégáimra. Igyekeztem is sokszor elmagyarázni nekik, hogy Pakisztánban és Bangladesben nincs háború, azt is többször a figyelmükbe ajánlottam, hogy üdvözölt mosollyal teljesen feleslegesen gyűjtögetnek használt gyerekruhákat a menekülteknek, mert lényegében nincsenek se menekültek, se menekült gyerekek; se a Keletinél, se a szegedi állomás körül – bármit is hazudozzon a Migration Aid nevű Soros NGO.
A remény hal meg utoljára, úgyhogy én sem adtam fel, hogy megértessem velük, teljesen értelmetlenül rohannak csokit és vizet venni a szíriai menekülteknek, ahogyan az is felesleges időpocsékolás, ha munka előtt még megkennek négy-öt szalámis szendvicset, hiszen a pályaudvarokon unatkozó húsz éves iraki férfiak egyrészt nincsenek rászorulva ételadományokra, másrészt ellentétben a Soros-szervezetek hazugságaival, nem is keresztény üldözöttek, hanem muszlimok, ilyesformán nem esznek disznót. Se szalámis, se sertésmájas szendvics formájában.