Érintkezni a plebsszel, jaj, ne már!

„Az amerikai angol több kifejezést is köszönhet önnek, az egyik ilyen, amely ma már a köznyelv része, a radical chic, vagyis a sikkesen radikális. Mesélne arról a partiról, aminek a radical chic a létezését köszönheti?

Akkoriban a Harper's magazinnál dolgoztam; épp ebédidő volt, s vártam a nőre, aki később a feleségem lett. Jobb dolgom nem lévén, benéztem a kollégám szobájába, és mit látok az íróasztalán? Egy meghívót, melyen az áll: Leonard Bernstein és felesége szeretettel meghívja önt az otthonukba, a Fekete Párducok javára tartandó fogadásra. Cím: 895 Park Avenue. Tudni kell ehhez, hogy a Fekete Párducoknál (radikális polgárjogi mozgalom a hatvanas évek második felében - a szerk.) akkoriban nem létezett keményebb szervezet Amerikában, a Park Avenue-nál pedig nem létezett elegánsabb környék New Yorkban. Ezt nem hagyhatom ki, mondtam magamban, és már tárcsáztam is a megadott telefonszámot. Felvették, én meg határozottan bemondtam, hogy Tom Wolfe, és elfogadom a meghívást. Jó húzás volt, mert az ajtónállók, mivel szerepeltem a listájukon, se szó, se beszéd beengedtek. És a látvány, ami elém tárult, felejthetetlen volt. Ott vagyok New York legelegánsabb tetőteraszos apartmanjában, az értelmiség krémjével és egy rakás Párduccal, de nemcsak velük, hanem az asszonyaikkal, a párducnőkkel is. Na, mondom, ezt meg kell írni. Így született a radical chic. Ma már nincsenek ilyen sikkesen radikális mozgalmak minálunk. A hatvanas-hetvenes években az értelmiségiek imádták a New York-i tetőteraszok magasából elítélni a rendszert, például kikelni a vietnami háború ellen. Jó móka volt, főleg úgy, ha az embert nem fenyegette behívó. Sokkal biztonságosabb volt a New York Timest olvasgatni. Na de érintkezni a plebsszel, jaj, ne már! Az már melós, és ez nem nagyon volt az ínyükre.

És mit szóltak Bernsteinék és a Párducok az íráshoz?

Hogy ki, Wolfe? Arra a rasszista, korrupt csahos kutyára gondol? Ez volt a leggyakoribb reakció. A kapitalizmus csahos kutyája - ez akkoriban sűrűn használt marxista kedveskedés volt.”

Tom Wolfe amerikai író, újságíró kedden hunyt el.