Tovább, tovább...

2018. május 06. 09:27

Egyszerű: meg kell mártózni a múltban ahhoz, hogy el ne feledjük, mi is voltunk fiatalok. Tovább, tovább…

2018. május 06. 09:27
Pilhál György
Magyar Idők

„Ha kicsit fésületlen ez az írás, annak a túlcsordult érzelem az oka. Végigszipogni, átborzongni egy ballagást ugyanabban a gimnáziumban, ahol ezt ötven éve egyszer már megtetted, embert próbáló feladat.

Tovább, tovább… Mintha te is ott araszolnál az iskola visszhangos folyosóján. Bal kezed egy vállat szorít, jobbodban virág, s újra meg újra énekled, dúdolod, motyogod a refrént: Tovább, tovább…

Persze már csak meghívott vén diákként állsz, totyogsz az ünneplő hömpölygésben az izgatott anyukák, suta apukák között, de ez így is nehéz. Talán még nehezebb. Különös májusi időutazás, zabolázatlan virágillat, sípolásig gerjedt mikrofon, néhány elhadart vers… Könny nélkül nem tudod megúszni. Istenem, de régen volt az a hatvannyolc!

Tudod, nem is az a baj, hogy megy az idő, hanem hogy egyre sebesebben megy. Amióta kiléptél az iskolakapun, felgyorsult minden, fürgébb lett a naptárlap, az óramutató. Megbolondult a fizika. Az embert megviselik az ilyen visszhangzó pillanatok. Miért vágyunk vissza a múltba? Mit keresünk az öreg iskolában, ha az ilyen fájó?

Egyszerű: meg kell mártózni a múltban ahhoz, hogy el ne feledjük, mi is voltunk fiatalok. Tovább, tovább… Igen, újra ott araszolsz a végtelen folyosón, de a kezedben már nincsen semmi, se váll, se virág. Fölemelő fájdalom.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tango47
2018. május 06. 14:31
"Az iskolai ballagási ünnepség tipikus fölösleges felhajtás, (...) amit szinte kizárólag az anyukák élveznek, ..." Ne felejtsük ki a várágárusokat! :)
krotak
2018. május 06. 12:05
Szép írás. Szégyellje magát az a férfi, aki szégyenli, hogy időnként könnybe lábad a szeme.
Kundi
2018. május 06. 11:12
Várjon egy pár évtizedet, hátha változik az érzése, ha nem, akkor elég baj az Önnek.
__Y__
2018. május 06. 10:47
Az iskolai ballagási ünnepség tipikus fölösleges felhajtás, kényszeredett szenvelgés, végtelen mennyiségű közhellyel és sablonnal, amit szinte kizárólag az anyukák élveznek, a rokonságból a leleményesebbek csak a vacsorára jönnek el,amit egyébként teljesen megértek. Nekem még elég friss az élmény, egy évtized sem telt el azóta, de nem sok maradt meg belőle, csak hogy álltunk egy pódiumon mint az idétlen pingvinek, végighallgattam a klisés beszédeket, melyek végtelenül untattak, egyedül az villanyozta föl a kedvem, hogy végre valahára megszabadulok poroszos nevelésű, bekorlátozó, nyomasztó hangulatú középiskola szorításától és fellélegezhetek. Az egyetemet sokkal jobban élveztem, sokkal szabadabb lehettem, meg úgy összességében egyre jobban teltek a napjaim, az egyetem végezte óta is minden felfele ível, a magam ura vagyok és senki nem szól bele az életembe, nem vágyom vissza az iskolapadba...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!