Fáradhatatlanul dolgozott azért is, hogy közéletünk jeles szereplői méltó elismerésben részesüljenek. Ha az ő neve merült fel ezen a téren, rendszerint tiltakozott, és másokat javasolt. De így is átvehette 2010-ben a Teleki Pál Érdemérmet, 2014-ben az Esterházy Emlékérmet, 2015-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, 2016-ban az Ex Libris Díjat.
Egyet nem tudott, haragot tartani. Széles körű közéleti tevékenysége során természetesen előfordult, hogy nézeteltérésbe került egy-egy emberrel. Emberi nagyságából eredően ezeken rendszerint gyorsan, elegánsan túllépett, és képes volt bármikor az újrakezdésre. Egyszer ezt a tulajdonságát beszédtémaként felvetettem neki, ő kedves mosollyal tette helyre kételyeimet: »Olyan kevesen vagyunk, össze kell fognunk, hogy eredményesek legyünk«.
Drága Erzsébet, hatalmas űr marad utánad. Köszönünk mindent. Isten veled!”