Európai integráció: leomló álmok

„Azt gondolom, látva ezeket az eseményeket, most már nehéz hinni közép-európaiként abban, hogy egy normálisabb és demokratikusabb Európa részeivé váltunk a csatlakozással. Azaz, ez az álom is szertefoszlott. Volt, nincs.

Az új, a felébredést követően meglátott Európában az értékek csak akkor fontosak, ha a politikai érdekek sokszereplős pillanatnyi együttállásai politikai termékként azokat valahogy hasznosítani tudják. Ma, a Moody’s »leminősítés lehetőségére utaló felülvizsgálatának« árnyékában a demokrácia is csak idejét múlt politikai termék az Unió egyik alapító államában, mely szükség esetén elvethető, ha a gazdasági kilátások és euró működéséhez fűződő érdekek – Paolo Savona pénzügyminiszter-jelölt kifejezetten szkeptikus az euróval szemben, azt egy könyvében »német ketrecnek« nevezte – ezt kívánják meg.

Kicsit távolabbról szemlélve jól látszik, hogy ebben az új, álmait vesztett Európában az Európai Unió is csak egy játékos a sok között, aki az »európai értékek« szolgálata helyett jól láthatóan saját, intézményi-bürokratikus érdekeit követi. Még nem olvastam egyetlen uniós nyilatkozatot sem – akár tisztviselőtől, akár intézménytől –, mely a demokratikus alkotmányos keretek tiszteletben tartására szólította volna fel az olasz államfőt, noha, tapasztalataink szerint, vannak olyan országok, melyek esetében az Unió messze nem ennyire visszafogott, amikor az »európai értékek« védelmére kellett sietni az európai szemmel kedvezőtlennek ítélt politikai fejlemények miatt.

Innen, a brüsszeli-luxemburgi-strasbourgi központon túlról, az Unió széléről nézve nagy kár ezért az újabb illúzióvesztésért.

Különösen azért sajnálatos, mert itt, Közép-Európában már van tapasztalatunk arról, hogy mi történhet akkor, ha egy nagyobb államalakulat szellemileg kiüresedik, és elveszíti létezésének intellektuális és érzelmi hajtóerejét – gondoljunk az Osztrák-Magyar Monarchia dicstelen utolsó évtizedére, vagy Jugoszlávia szinte pillanatok alatt megtörténő összeomlására.”