A középosztályi tiltakozások impotenciája

„A NER vezetői már az első hónapokban nyilvánvalóvá tették: a társadalom és a gazdaság újratermelésének rendjét az alapokig hatóan át kívánják alakítani. Politikai képviseletén keresztül a nemzeti burzsoázia és a vele szövetséges jobboldali–nemzeti középosztály megkezdte ugyan e középosztály baloldali és liberális frakcióinak kiszorítását korábbi pozícióiból.

A NER által megtámadott liberális középosztályi frakciók sérelmeiket »a demokrácia«, »a jogállam«, »a szabadság«, »a magántulajdon« és »a kapitalista piacgazdaság« sérelmeiként fogalmazták meg. Felzárkózási vágyaik politikai akadályozottságát, korábbi pozícióikból történő kiszorulásukat »diktatúraként«, »posztkommunista maffiaállamként« definiálták, valamint »a progresszió« és »a racionalitás« zátonyra futtatásaként általánosították és univerzalizálták. 2010 utáni tiltakozó akcióikkal még a középosztály nemzeti–jobboldali frakcióit sem voltak képesek meggyőzni. (Ez érthető is, hiszen ez utóbbiak az átalakulások nyertesei: pozíciókat és jelentős támogatást nyertek a NER-rel.) De nem tudták megnyerni a középosztályi életnívó alatt élő csaknem hatmillió magyar állampolgár támogatását és részvétét sem – ami szintén nem csoda.

A középosztály önmagát baloldalinak ámító liberális frakciói egészen egyszerűen nem voltak fogékonyak, és nem is váltak azzá a társadalom alsó kétharmadának-háromnegyedének egzisztenciális problémái iránt.”