A futtató és az influencer

„Ez alapján a hazai marketingkommunikációs szakmát elkerülték azok a nemzetközi, mindent felforgató tendenciák, mint például a #MeToo vagy a Time’s up mozgalmak, amelyek éppen az egyenlőtlen kapcsolatok, férfi-nő hierarchia, a szereposztó díványok és a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők kizsákmányolása ellen lépnek fel. Meghívni egy nőgyűlölő szociális beidegződéseken alapuló előadót egy ilyen fórumra nyilván azt jelenti, hogy a gendernek ebben a szakmai körben csak akkor van jelentősége, ha »girlpower« típusú üres és tartalmatlan frázisokkal kell női fogyasztókat elérni. A kerítőoldalak rafinált marketingstratégiákkal célozzák meg a kiszolgáltatott, sokszor elkeseredett helyzetben élő fiatalokat, ami nem csak szakmailag ütközik mindenféle morális minimummal, hanem társadalmilag is súlyos károkat okoz a nőellenes indulatok fokozásával.
Weiler Péter szerint az oldala nem ütközik semmilyen jogszabályba, ebben maradéktalanul igaza van: a jelenlegi jogrendszer semmilyen módon nem bünteti a nők degradáló ábrázolását.

Amiben a puncs.hu létjogosultságát támogató közegek tévednek, hogy az üzleti siker semmilyen módon nem legitimálja az ilyen elnyomó, kártékony és lealacsonyító intézmények működését. David Harvey, neves brit antropológus például azt írta a 2017-ben megjelent Marx, Capital, and the Madness of Economic Reason című művében, hogy a nap végén a kapitalistákat kizárólag az a többletérték foglalkoztatja, ami monetáris profit formájában jelenik meg, éppen ezért tökéletesen közönyösek az általuk létrehozott termékekkel szemben, így aztán ha a halálos gázoknak lenne piaca, akkor azt is elő fogják állítani. Hasonló a helyzet az online prostitúciós szolgáltatásokkal: bár üzleti értelemben működőképes és nyilvánvalóan van piaca, de ettől még nem válik automatikusan legitimmé sem gazdaságilag, sem társadalmilag. Ebben a helyzetben a termék nem más, mint a női test abúzusa.”