Sárral dobálta a dühös tömeg a spanyol királyt és a miniszterelnököt (VIDEÓ)
A királyi pár a miniszterelnökkel és a tartományi elnökkel közösen a természeti katasztrófa által leginkább sújtott települések egyikét, Paiportát kereste fel.
Elsőre persze csak ennyi. Két hölgy jelzi a köz felé a politikai tárgyú szexuális preferenciáját.
„Sokáig töprengtem, hogy vajon mi lehet a valódi célja a szombati tüntetéseknek? Mert ahogyan egy kedves kollégám oly találóan megjegyezte, ezek a fiatalok csupa olyan dologért tüntetnek, ami már megvan. Lásd: jogállam, demokrácia, szólásszabadság, sajtószabadság etc. Ezzel a fajta logikával igazán tüntethetnének a kijárási tilalom ellen is. Vagy azért, hogy ne legyen kötelező hidzsábot viselni a Szent István-bazilikában. Aztán… szembejött velem az interneten egy fotó. S ha töprengésem tárgyára a választ nem is adta meg, más, sokkal ijesztőbb perspektívákra nyitotta fel szememet.
A képen két fiatal hölgy tartott közösen egy táblát. A táblán a következő felirat állt:
NEM SZEXELEK FIDESZESSEL
S bevallom, noha elsőre szánalmasan megmosolyogtató volt is ez a felettébb egyértelmű üzenet, azért sokadik olvasatra végtelen szomorúsággal töltött el. Igazából nem a tüntetések mikéntjére kaptam választ általa, hanem arra nézvést lettem pluszinformációval ellátva, hogy ez az egész őrület hová fajulhat.
Látszatra ez a szöveg nem más, mint színtiszta provokáció. Kivagyiság, polgárpukkasztás, álságos merészség. Egyszóval minden olyan, amit egy fiatalnak kötelezően tennie kell, hogy megkapja a társadalomtól azokat a válaszreakciókat, amelyek segítségével bele tudja építeni a saját személyiségébe a beépítendő kódokat. Azokat a kódokat, amelyek a későbbiekben segíteni fogják őt a beilleszkedésben. Minden más esetben ennek venném tehát ezt a fajta szándékos átugrását a toleranciaküszöbnek. Valójában azonban ez most egy igen rossz ízű, igen rossz funkciójú kovász. S a tészta, ami általa dagad, túlmutat mindenen, amit emberségnek, magyarságnak, filantrópiának nevezünk.
Elsőre persze csak ennyi. Két hölgy jelzi a köz felé a politikai tárgyú szexuális preferenciáját. Elvárásaikat, egyéni szimpátiájukat nem valamiféle bonyolult cenzushoz, hanem csupán pártálláshoz kötik. Lehet tehát a szerelmük pedofil cigánygyűlölő, anyagyilkos szoci vagy jobbikos rabló, csak éppen fideszes ne. Ám legyen, mondanám, ha a történet ezen a ponton megállna, önmagába hajlana akár egy circulus vitiosus, és elhalna szép lassan. Csakhogy ami ebből ki tud sarjadni, az ijesztőbb lehet, mint a legrémesebb rémálmaink.”