Damnatio memoriae

„Visszakanyarodva az eredeti témához, hangsúlyozni kell, hogy sajnos nem kell az Atlanti-óceán túloldaláig mennünk, ha látni akarjuk a kibontakozó totális kultúrharc je­leit, ilyen harcok zajlanak Európában is. Emmanuel Macron az afrikai országoknál Canossát járva billen át a ló túlsó oldalára, és a fehér európaiak bűnösségét bizonygatja, amiben természetesen van némi igazság, de eltúlozva, az eredményeket felejtve ostorozza civilizációnkat, ami elvileg az övé is. Eközben bolti termékekről retusálják le a kereszteket, nehogy megsértse a muszlim bevándorlókat, és eltüntetnék II. János Pál pápa szobrát, akit nem igazán lehetne gyűlölködéssel vagy muszlimellenességgel vádolni. Mégis, a kereszt az kereszt, és sértő jelkép – mondanák sokan Nyugat-Európában, mindenféle aggály nélkül kortyolva egyet vörös csillagos sörükből. Hamarosan betiltják majd a keresztrejtvényt, és Medgyessy Péter is csak útelágazódásban szenvedhet nyelvbotlást, keresztutcában biztos nem. 

Aztán ha sikerülne eltörölni a kereszténység minden emlékét Euró­pában, mi következne? Ha már csak kisebbségekhez tartozó balolda­liak szobrai állnának az Egyesült Államokban, akkor mi következik? Mint minden olyan mozgalom, ami az emberek elméjének kizárólagos birtoklására törekszik, ezek a szobordöntők és keresztretusálók is elkezdenék felfalni magukat: az kerülne sorra, aki nem elég elkötelezett az ügy mellett. Előbb a pártatlanok, függetlenek, aztán a sajátjaik. Eltörölnék az ő emléküket is, és leszalámiznák saját magukat a történelem térképéről. De nyerne ezzel végül bárki is? Sajnos nem, mert bár talán élnének még, akik emlékeznek mindarra, amit ezek a mozgalmak eltörölni vágytak, már nehéz lenne újjáépíteni a keresztény alapokon nyugvó Európát, vagy visszaállítani az amerikai történelem hiányzó darabjait. De nem kell feltétlen kereszténynek lenni ahhoz, hogy ez a folyamat aggasztó legyen: a hagyományos értelemben vett liberális értékeket és a nyugati civilizáció fennmaradását egészében is veszélyeztetné egy ilyen folyamat. A romokon felépülő „szép új világ” pedig nem sokban hasonlítana a mostani nyugati társadalomhoz.

Most kell hát megvédenünk a múltat, hogy legyen jövőnk. Természetesen nem a változatlanságra kell törekednünk, hanem arra, hogy mértékletesen, viták és a józan ész talaján állva határozzuk meg azt, mire, hogyan érdemes emlékezni. Múzeumokba száműzni múltunkat vagy még onnan is kitörölni, egyenlő annak megtagadásával, élettelenné tételével. A múlt él. Alap, amelyen állunk, amelyre építkeztünk az évezredek alatt. Ha eldobjuk, vagy hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk, akkor saját lábunk alól húzzuk ki a talajt, és megtagadjuk örökségünket, ezzel pedig önmagunkat is.”