Keményen figyelmeztették Macront, amit csinál, annak nem lesz jó vége (VIDEÓ)
Macronék szerint viszont addig kell támogatni az ukránokat, ameddig csak lehet.
Egyetlen újságíró le nem írná, mekkora szerepe van az ellenzéki médiának a választási kudarcban.
„De nem is ez a pofátlanság csimborasszója. Hanem a bűnbakkeresés. A haladó-független-objektív média osztja az észt és az igazságot. Kiértékeli az eredményt meg a tetteket, és úgy kritizálja a politikusokat, mintha a (haladó) újságírók lennének a politikai élet felkent mindenesei.
Az LMP hibás, mert nem fogott össze a többiekkel, a Jobbik is hibás, a Momentum meg a Kétfarkú Kutya párt is hibás, mert elhappolták az ellenzéki szavazatokat, holott megakadályozható lett volna a kétharmad. Hibás az egész baloldal, meg persze a jobboldal is, mindenki.
De még csak véletlenül sem jut eszébe egyiküknek sem önkritikát gyakorolni. Egyetlen újságíró egy cikkecskében le nem írná, mekkora szerepe van az ellenzéki médiának a választási kudarcban. Hiszen ezt a politikai ökoszisztémát megbontó, aberrált és csúnya kudarcot vallott összefogást a média erőltette inkább, mint a pártok.
A média vette át a politikusok szerepét, a sok okoskodó-fontoskodó, a politikához valójában mit sem értő tollnok. Ők a leginkább hibásak abban, hogy az ellenzéki szavazók összezavarodtak. Ők voltak a legjobb mozgósítói azoknak, akiknek nem ismertük a pártpreferenciáját, és akik végül a Fideszre szavaztak.
Ugyanis a rengeteg gőgtől, nyegleségtől és gennytől, az irritáló sivalkodástól, hisztériától, ami a kibertérből ömlött az országra, egy csomó jóérzésű embernek kinyílt a bicska a zsebében, és elment szavazni, nemcsak a kormány politikája mellett, nemcsak az ellenzék ellen, hanem azért is, mert elege lett abból a szellemi pöcegödörből, amivé a magát függetlennek, objektívnek és demokratikusnak nevező sajtó vált az utóbbi időben.
A csúfos vereségben az ellenzéki médiának még nagyobb szerepe van, mint a pártoknak. Mégsem hullanak a fejek. Mégsem mond le senki. A politikusok lemondanak. Megannyi tévelygése után Vona Gábor egy utolsó gesztussal elérte azt, hogy úgy emlékezzünk rá, mint aki emelt fővel távozott a politikából.”