Egyetlen újságíró le nem írná, mekkora szerepe van az ellenzéki médiának a választási kudarcban.
„De nem is ez a pofátlanság csimborasszója. Hanem a bűnbakkeresés. A haladó-független-objektív média osztja az észt és az igazságot. Kiértékeli az eredményt meg a tetteket, és úgy kritizálja a politikusokat, mintha a (haladó) újságírók lennének a politikai élet felkent mindenesei.
Az LMP hibás, mert nem fogott össze a többiekkel, a Jobbik is hibás, a Momentum meg a Kétfarkú Kutya párt is hibás, mert elhappolták az ellenzéki szavazatokat, holott megakadályozható lett volna a kétharmad. Hibás az egész baloldal, meg persze a jobboldal is, mindenki.
De még csak véletlenül sem jut eszébe egyiküknek sem önkritikát gyakorolni. Egyetlen újságíró egy cikkecskében le nem írná, mekkora szerepe van az ellenzéki médiának a választási kudarcban. Hiszen ezt a politikai ökoszisztémát megbontó, aberrált és csúnya kudarcot vallott összefogást a média erőltette inkább, mint a pártok.
A média vette át a politikusok szerepét, a sok okoskodó-fontoskodó, a politikához valójában mit sem értő tollnok. Ők a leginkább hibásak abban, hogy az ellenzéki szavazók összezavarodtak. Ők voltak a legjobb mozgósítói azoknak, akiknek nem ismertük a pártpreferenciáját, és akik végül a Fideszre szavaztak.
Ugyanis a rengeteg gőgtől, nyegleségtől és gennytől, az irritáló sivalkodástól, hisztériától, ami a kibertérből ömlött az országra, egy csomó jóérzésű embernek kinyílt a bicska a zsebében, és elment szavazni, nemcsak a kormány politikája mellett, nemcsak az ellenzék ellen, hanem azért is, mert elege lett abból a szellemi pöcegödörből, amivé a magát függetlennek, objektívnek és demokratikusnak nevező sajtó vált az utóbbi időben.
A csúfos vereségben az ellenzéki médiának még nagyobb szerepe van, mint a pártoknak. Mégsem hullanak a fejek. Mégsem mond le senki. A politikusok lemondanak. Megannyi tévelygése után Vona Gábor egy utolsó gesztussal elérte azt, hogy úgy emlékezzünk rá, mint aki emelt fővel távozott a politikából.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Akik még nem döntöttek, le fognak majd szavazni a biztonságra, a kormányképességre, a kiszámíthatóságra és a tapasztalatra, ez az én reményem – mondja Orbán Viktor. Hogy látja a háborús helyzetet? Megnyerhető-e a jobboldalnak a digitális tér? Mit gondol a Szőlő utcában történtekről? Interjú a miniszterelnökkel.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
Mandula Viktor szerint gyanús, hogy Halász Noémi több évnyi szakmai és politikai terepmunka után vonul le a pályáról.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A politikai elemző a Kobak Klub rendezvényén arról is beszélt, hogy elmúlt „az újdonság varázsa, Magyar Péternek újítania kell”.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
