Baráti jó tanácsok az ellenzéknek

„Az elmúlt napokban sokunknak szerzett kellemes, felszabadult perceket az ellenzéki média olvasgatása. Soha ennyi liberális könny nem hullott egyszerre. És itt egyáltalán nem kárörömről van szó, hanem arról, hogy az ellenzék által folyamatosan tolt, a választást megelőzően csúcsra járatott narratívák teljesen összeomlottak – ám képesek még mindig ugyanazokat az ostobaságokat tolni.

Éveken át gátlástalanul hazudtak, elhallgatták a tényeket (lásd migránsok által elkövetett bűncselekmények külföldön), illetve sok esetben maguk is elhitték a csúsztatásokat, amelyekkel a választókat (is) próbálták megtéveszteni. Utóbbi egyik legékesebb és egyben legszomorúbb példája számomra az egykori mandineres, jó tollú Stumpf András otromba fröcsögése a választás napján, amely szerint a kormány már önmagában a szavazás megszervezésével megbukott, mert kígyózó sorok álltak este 7-kor azokban a szavazókörzetekben, ahol az átjelentkezők szavazhattak.

2010-ben, egy bizonyára sokkal európaibb, demokratább, szakértőbb stb. szocialista kormány szervezte még a választást; akkor az utolsó szavazóra éjjel fél 1-kor került sor. De az ilyen és hasonló hazugságokból, hangulatkeltésekből az elmúlt években végtelenül sokat olvashattunk mind a Soros-, mind a Simicska-médiában

Ezek a hazugságok, a választók befolyásolására tett arcátlan kísérletek hatástalannak bizonyultak. Az, hogy eközben a kormánypárti újságírókat vádolta folyamatosan hazugsággal az „igazi szakma” – ahogy az ellenzéki média önmagát nevezte –, külön komikus. A folyamatos uszítás, gyűlöletkeltés végleg megbukott

Nem akarom a saját vállamat veregetni, de már bő fél évvel ezelőtt megírtam itt, a Magyar Időkben, hogy Orbán Viktor legyőzéséhez »Már kevés a forradalmi hevület«. Most újra leírom. Kérdés, hogy az ellenzék képes-e végre története során először a megfelelő következtetést levonni. Gyanítom, hogy nem. Legalábbis a patakban – mit patakban, zuhatagokban! – hulló liberális könnyek nem ebbe az irányba mutatnak.”