Mintha eltévedtünk volna az erdő közepén. Két ösvény közül választhattunk, elindultunk az egyiken. Ami nem bizonyult jó döntésnek, már amennyiben az a cél, hogy hazataláljunk, mert hosszú tekergés után visszajutottunk a kiindulópontra. Ezután nekivágtunk megint ugyanannak az ösvénynek. A túravezetők meggyőztek minket arról, hogy legközelebb jó irányba kanyarodik ugyanaz az út. Érdekes, sokan követnék őket harmadszorra is. Mert talán majd most. Nem lenne érdemes kipróbálni a másik ösvényt? Nem, mert lehet, hogy az nem vezet sehova. Szemben az ismerttel, amiről ezt tudjuk is.
A következő események történtek azzal párhuzamosan, hogy a parlamenti munkában két cikluson keresztül már bizonyító túravezetők a rendszerből való kivonulás helyett újra elindultak befelé.”