Ha a migrációról írsz, letilt a Facebook

„A fenti okokból kifolyólag én sem tulajdonítanék a kelleténél nagyobb jelentőséget annak, hogy egy hete folyamatosan kapom a Facebooktól a tiltásokat. Tényleg érdektelen lenne, hogy Zukerberg valamelyik katonája szakmányban kezdte lekapni a publicisztikáimat az oldalamról, majd nekiállt statáriális jelleggel kiróni rám-nyilván szigorúan a szólásszabadság jegyében- a tiltásokat.

Hiszen nagyon sok helyre van lehetőségem írni, talán nincs is olyan jobboldali újság, hírportál, ahol ne jelent volna még meg írásom június óta.

Amiért mégis fontosnak, vagy ha úgy tetszik ijesztőnek gondolom a folyamatos cenzúrázásomat, az az, hogy egészen a múlt hét elejéig egészen hatékonyan ki tudtam cselezni a gondolatrendőrségként funkcionáló Zuckerberg-galaxist. Aki követi a közéletet, az előtt nem titok, hogy jobboldali kollégáimat, barátaimat, harcostársaimat hónapok óta karanténban tartja a legnagyobb és legfontosabb közösségi oldal. Megadja, Ambrózy, és Jeszenszky több hónapja nem tudja a Facebookon megosztani a cikkeit, gondolatait, de még boldog karácsonyt és húsvétot sem tudnak kívánni szeretteinek/ ismerőseiknek.

Én – velük ellentétben – egy nagyon liberális közegben szocializálódtam, ahol kénytelen voltam megtanulni újbeszélül kommunikálni, és emiatt a folyamatos és önkéntelen öncenzúra miatt már rutinszerűen használom a politikailag korrekt beszédet. Melegekre nem használom a “b” betűs szót, a transzneműeket nem hívom retardáltaknak, a feketéket sem feketének hanem afro-amerikaiaknak nevezem, a migránsokat pedig nem szoktam learabozni/terroristázni, így aztán egészen egy héttel ezelőttig nem is találtak rajtam fogást a liberális cenzorok.

Írásaimban mindig igyekszem inkább a liberális lakájpropagandisták által megtévesztett balliberális barátaimat meggyőzni az igazamról, az igazságról.

Arról, hogy nyugaton -bár a libsi sajtó a leggusztustalanabb módon megpróbálja elhallgatni – megjelent az antiszemitizmus, és a homofóbia.

Arról, hogy a nyugati nagyvárosokban naponta követnek el a zsidók, és a melegek ellen gyűlölet-bűncselekményeket.

(Természetesen engem keresztény emberként az is felháborít, hogy Németországban 5 év alatt 2000 templomot számoltak fel, az ilyen rettenetesen szomorú eseményekről is szoktam írni, de mint mondtam, én azt is legalább olyan fontosnak tartom, hogy liberális barátaimnak is végre felnyíljon a szemük.)

A minap például Miskolci Nemzeti Színházban jártam, ahol megnéztem a Kabaré című művet.

Mint mondtam, ismerem a színházi világot, így aztán azzal is tisztában vagyok, hogy a színészek, rendezők, díszlettervezők, és dramaturgok között meglehetősen felülreprezentáltak a liberális értékrenddel szimpatizáló művészek.

Nekik (is) írok. Eddig nekik is volt lehetőségem írni.

Mert tudom, hogy engem inkább elolvasnak, mint azokat az újságokat, ahova írok. Valószínűleg nem értenek velem mindenben egyet, sokan biztosan utálnak is, de ha már minden 4. művész elolvassa amit lejegyeztem, és legalább egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy nem biztos, hogy mindenben az RTL-nek a Hír tv-nek, az Indexnek és a 444-nek van igaza, hogy bizony igenis menekülnek Párizsból a zsidók, hogy a zsidó tanulókat folyamatosan terrorizálják muszlim társaik, hogy a melegeket újabban rengeteg fizikai támadás éri, és hogy a migráció, mint olyan, a legkevésbé sem a gondtalan sokszínűséget, a boldogságot és a az együtt dalolós, szivárványszínű ruhákban táncolós 68-as, idillinek hitt időket hozta el, hanem olyan konfliktusokat újított ki, amiket már régen eltűntnek hittünk, nos akkor már megérte.”