Szeretnék majd gyereket, és MAGYAR hazámban fogom megszülni

„Szeretnék majd gyereket, és MAGYAR hazámban fogom megszülni. Számomra megnyugtató, hogy a CSOK-nak is köszönhetően ilyen mértékű támogatást kapok majd a családalapításra a magyar államtól. Megnyugtat, hogy egy békés, európai, keresztény országban fogom őket felnevelni, amit az otthonomnak hívhatok.

Sokáig nem mertem felvállalni a politikai nézeteimet. Ennek több oka is volt, az egyik az, hogy a korosztályomban sajnos ma menő ellenzékinek és lázadónak lenni. A másik pedig, tapasztalataim alapján akárhogy, akármilyen formában fejeztem ki a véleményem, mindig megkaptam a gyűlölködő, ostobázó, kiröhögő üzeneteket.

22 éves vagyok és már máshogy látom.

Vasárnap az emberek véleményt mondtak. Az én korosztályom is. Titokban, nem kikürtölve ország világ elé a véleményét, egymagában a szavazófülkében. Elmondhatatlanul büszke vagyok rátok, hogy nem engedtetek a nyomásnak. Megértem, ha nem akartok fröcsögő, demagóg, erőszakos nyomásgyakorlást. De ne szégyelljétek. Ne szégyelljétek ha máshogy gondolkodtok, mert vasárnap TI voltatok a csendes többség.

Mélységesen sajnálom azokat a tizen-huszonéveseket, akik az ország elhagyását látják opciónak ahelyett, hogy itthon maradva, kemény munkával és elszántsággal jövőt teremtsenek maguknak. Mert NEM IGAZ, hogy nem lehet. Tudom, hogy minden sors más és más, mindenkinek megvan a saját története. De kérlek titeket, próbáljátok meg. Végül pedig iszonyúan rossz látnom a fekete profilképeket, mert ezek szerint ti nem tudjátok milyen az igazi gyász. A gyászolás nem itt kezdődik, az azzal járó fájdalmat pedig kívánom nektek, hogy nagyon soká tapasztaljátok csak meg.”