Vasárnapi ebéd Kamuéknál

„A Kamu családnál mostanában nagy a feszültség. Az egész azzal kezdődött, hogy Kamu Sándornak valaki megsúgta a falu kocsmaként funkcionáló boltjának pultként funkcionáló pénztáránál, hogy van egy tuti tippje. Kamu Sándor pedig az a típusú ember, aki szereti az ilyesmit. Piramisjáték, nigériai levél, csodamatrac, ízületgyógyító mágnes, buszos kirándulás a föld vagy legalább a járás szívcsakrájához, MLM-sampon, tűzálló gyümölcsöstál, olcsó parfüm, láncszavazás: ő mindenben benne van. Mindenkinek elmondja, hogy ezek a csodák mennyire megváltoztatták az életét.

Úgyhogy az egész családját berángatta a tuti bizniszbe. A tippet egy általa sosem látott, de a boltos, azaz a pultos által megbízhatónak mondott, kicsit izzadó, öltönyös fickótól kapta. Így hangzott: Sándor, alapítson pártot, megéri, ha megteszi, adok hozzá ötszázhuszonhét aláírást, ha megfűz még legalább kettőt, akkor hétszázharminchatot. Mármint pártonként.

És így pörgött volna tovább az algoritmus, egészen a végtelenségig, de Kamu Sándor egyrészt nem akart telhetetlennek mutatkozni, másrészt ismerte a képességeit, harmadrészt felmérte a vele szemben állót is. Városi ember, vigyázni kell az ilyenekkel. Nagy kópé vagyok – gondolta magáról szerényen –, de sosem vertem még át tanult embert. Leszámítva a falu jegyzőjét, de őt is csak akkor sikerül, amikor részeg.”