„Sajnos a liberális-baloldali reakció a bevándorlás-ellenes populizmusra semmivel sem jobb. A populizmus és a baloldali »politikai korrektség« a hazugság két olyan egymást kiegészítő formáját alkalmazza, ami a hisztéria és a megrögzött idegesség közötti klasszikus különbséget idézi: a hisztérikus a hazugság álarca mögül mondja el az igazságot (amit mond, az szó szerint nem igaz, de hazugsága egy valódi panaszt fejez ki, csak hamis formában), míg amit egy megrögzötten ideges állít az szó szerint igaz, de egy olyan igazság, ami egy hazugságot szolgál.
A populisták és PC liberálisok is alkalmazzák mindkettő stratégiát. Először is, mindketten ténybeli hazugságokhoz folyamodnak, amikor azt a vélt célt szolgálják, amit populizmusuk magasabb igazságként érzékel. A vallási fanatikusok is támogatják »a hazugságot Jézusért« — azt mondják, hogy »az abortusz szörnyű bűnének« elkerülése érdekében megengedhető hamis tudományos »gazságokat« terjeszteni a magzatok életéről és az abortusz orvosi veszélyeiről; a szoptatás támogatása érdekében megengedhető tudományos ténynek beállítani, hogy a szoptatás hiánya mellrákot okoz, és így tovább.
Az átlagos bevándorló-ellenes populisták szégyentelenül terjesztenek be nem bizonyított történeteket nemi erőszakról és más bűntényekről annak érdekében, hogy hitelt adjanak »meglátásuknak«, miszerint a menekültek veszélyt jelentenek életmódunkra. Túl gyakran, a PC liberálisok hasonlóképp működnek: csöndben figyelmen kívül hagyják a valódi különbségeket a menekültek és európaiak »életmódja« között, mivel megemlítésük eurocentrizmusként értelmezhető. Emlékezzünk vissza a rotherhami szexuális erőszak esetére, amikor az elkövetők származását elhallgatták arra az esetre, ha az ügynek bármilyen rasszista olvasata lenne.”