Lehet, hogy minden másképpen volt a magyar történelemben. A finnugor Álmos a honfoglalás előestéjén a kumisztól leittasodott, aztán vagy feláldozták, vagy elaludt (innen a neve), ezért kellett Árpádnak végrehajtania a manővert. Mégpedig Vereckénél, ahol meglehetősen problematikus hatalmas nyájakkal átvergődni. A Turul nemzetséget mindenesetre Árpád-háznak – nem Álmos-háznak – nevezte el (Pray György és többek nyomán) Palma Károly Ferenc és Katona István.
Ugorva egy nagyot az időben, március 15-én sem tűnik jobbnak a helyzet. Petőfi elmegy a Pilvaxba, ami valójában Fillinger Jánosé, noha a nagyközönség a régi, jól bejáratott nevet használja. Aztán hazamegy, majd ismét vissza a kávéházba. (Nem könnyű a mai fővárosban követni az útját, talán érdemes lenne pár vödör festéket feláldozni a cél érdekében, és felfesteni a márciusi ifjak lábnyomát.) A Múzeumkertben nem szavalja el a Nemzeti dalt, ráadásul Segesvárnál sem esik el némelyek szerint. Elég megbízhatatlannak tűnik, így utólag, Sándorunk. A nép azonban mitizálja alakját. Folkloristák gyűjtéséből tudjuk: élt olyan legenda, miszerint felesége hármas koporsóba temette, akárcsak a hunok Attilát. Utóbbi nem finnugor eredetű.