Ki veri el a Fideszt?

„A fejlemény pontos hatása ma még nem ismeretes, de hogy nemcsak az ellenzéki pártoknak, hanem a Fidesz-világon kívüli szavazóknak is lendületet adott, az kétségtelen. A konstelláció tehát, ami a nyomában előállt, alig emlékeztethet a korábbira. A szürkeség helyét elfoglalták a színek. Ezek után egy hetekkel korábbi kutatás alapján értekezni arról, hogy egy adott körzetben a jobbikosok hány százaléka lenne hajlandó átszavazni a balos jelöltre – vagy fordítva –, abszolút értelmetlen, félrevezető és kártékony.

Főként annak tükrében, hogy a mai magyar ellenzék pártjait és híveiket egyáltalán nem jellemzi szektás attitűd (szemben Orbán Viktor és a Fidesz alaposan átalakult táborának egy részével, illetve Gyurcsány Ferenc DK-elnök legvirgoncabb rajongóival). Ezeknek az embereknek is vannak nézeteik, elveik, morális megfontolásaik, de nyilvánvaló, hogy egyre többen lennének hajlandók arra, hogy a vezérközpontú rezsim buktatása érdekében megkössék a maguk apró kompromisszumát, és taktikusan ikszeljenek a szavazófülkében. Kedvenc pártjukra – de a legesélyesebb egyéni jelöltre. Annál inkább, mert immár épp annyira van okuk protestálni, mint 2010-ben, amikor a Gyurcsány-éra végleges lezárása érdekében ötszázezerrel többen voksoltak a Fideszre – 2,7 millióan –, mint ahányan 2002 óta amúgy szoktak. Nem kétséges: abban a tömegben bőven voltak liberálisok és baloldaliak is.”