Vajon miért nem ordítottál akkor Robi?
„És sosem fogom elfelejteni, hogy az akkori hatalom, akivel te nagy haverságban voltál, hogyan tanította meg az egyik Ferenciek terei kocsmába bemenekült fiataloknak – tomfák és viperák segítségével –, hogy a legkevésbé sincs oda attól a gondolattól, ha a 16 éves gyerekek kinyitják a szájukat.
Emlékeim szerint neked akkor a Heti Hetes című műsorban lett volna lehetőséged ordítani az igazságtalanság ellen. De te nem ordítottál.
Csak kussoltál, mint egy ócska, kollaboráns, megvett propagandista.
Vajon miért nem ordítottál akkor Robi?
Miért maradtál csöndben, amikor az akkori hatalom válogatás nélkül ütött mindenkit, aki azért merészkedett az utcára, hogy kinyissa a száját?
Most meg ordítanál pár csekk miatt? Az igazságtalanság miatt?
Én akkor a fájdalomtól ordítottam, mikor elsodort a lovasroham a Deák és Astoria között. Te nem ordítottál Robi. Te teli szájjal röhögcséltél valahol. Talán pont az RTL stúdiójában.
Amikor engem – amikor minket – ütöttek-vertek. Amikor a földön rugdostak minket. Amikor lőttek ránk.
Te nem ordítottál.
Te akkor csöndben voltál.
Nekem te ne beszélj igazságtalanságról!”