A bojkott paradoxona

„Ha adottak volnának a választási bojkott feltételei, nem is lenne rá szükség.

Ahhoz, hogy az ellenzéki pártok bojkottot hirdessenek és híveiket távolmaradásra szólítsák fel, mindenekelőtt tisztázniuk kellene viszonyukat a jogállami korszak örökségéhez. A bojkottfelhívás azzal a jelentéssel bírna, hogy a hatályos Alaptörvény lehetővé teszi a hatalom kizárólagos megszerzését és birtoklását, illetve a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontását, tehát törvénytelen. Még akkor is, ha elfogadásához formálisan megvolt a kétharmados többség. (...)

A bojkottfelhívás csak akkor vezetne sikerre, ha az ellenzék visszaszerezné az érdekelvű politikai érvelés hatékonyságát, és meggyőzné a választókat arról, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere, a jogbiztonság, a független ügyészség, a bírói függetlenség, a szuverén alkotmánybíráskodás, a tisztességes közszolgálati média, a szabad nyilvánosság nem fényűző luxus, hanem az előfeltétele bármiféle esélynek, biztonságnak, fejlődésnek.

Ha viszont ez így lenne, akkor az ellenzéki pártok bojkott helyett akár győzelemmel kecsegtető választási kampányt is indíthatnának, szavazásra biztatva mindenkit.”