Ezeket a derék embereket azonban senki nem rajongja körül, nem reklámoznak az arcukkal borotválkozás utáni-előtti akármit. Nem állnak sorban azért az autós cégek, hogy a ruháikon szerepeljen a logójuk. Ezzel szemben kemény szankciókkal kell, hogy szembenézzenek, ha kevéssel is túllépik a megengedett sebességet. Túlszabályozással, adóztatással, ellenőrzésekkel nehezítik a hivatásos sofőrök életét.
A Forma-1 egészével egy életérzést adnak el, pontosan úgy, mint bármely hasznavehetetlen termék esetében. Semmi szükségünk nincs rá, ezért ügyes marketinggel megteremtették rá az igényt. Kijelentették, hogy ez egy férfias, hozzáértést igénylő dolog, naná, hogy százmilliók kezdtek rajongani érte. De ez semmit nem jelent: attól, hogy valamit milliók szeretnek, még egyáltalán nem jelenti, hogy jó. Filmes és zenei produkciók tömege bizonyítja, hogy az embereket jó reklámmal rá lehet szedni arra, hogy a „kajliért” rajongjanak.
Vehetsz Forma-1-es sapkát, sálat, kulcstartót, telefontokot, pólót, egy sikeres csapathoz pozicionálhatod magadat: úgy érezheted, így kicsit részesévé válhatsz a gazdagok világának. Pedig csak ingyenes hirdetési felületként kommunikálod a világ felé azt, hogy melyik dúsgazdag cég vett palira.
A tíz legnagyobb csapat 2017-ben összesen 2 milliárd 768 millió euróból gazdálkodhatott, az istállók tulajdonosai ennyit szánnak arra, hogy felmatricázott rusnyaságok monotonon róhassák a köröket. A közvetítések díjából, a szponzor pénzekből pedig ennél jóval magasabb összeg, a többszöröse jön össze.
Ezeknek a számoknak a hallatán elindul az ember fantáziája, hogy
mennyivel hasznosabb dolgokra is elkölthetnék a szponzorcégek ezeket az összegeket.
Milliónyi gyermeket lehetne iskoláztatni, etetni, ruházni, generációk életét lehetne megváltoztatni véglegesen a világ körül. Évről-évre ekkora pénzösszegekkel gazdálkodva lendíthetnének valamit a világ helyzetén.
Annyit bizonyosan, mint az a bizonyos Kolozsvár és Nyíregyháza közötti ingázó kamionos.