Nem lesznek többé rajtrácslányok a Forma-1-es futamokon: az indoklás szerint jelenlétük nem összeegyeztethető a modern társadalmi normákkal. Pedig szinte ők jelentették az egyetlen értékelhető produkciót ezeken a versenyeken. A Forma-1 nem más, mint ablakon kidobott pénz, szegények millióinak szeme láttára égetnek el milliókat, futamról futamra a világ körül.
Megszűnik a „rajtrácslányok” munkája a Forma-1-es futamokon, a csinos lányokra a jövőben nem lesz szükség a versenyeken. Jellemző, az egyetlen értékelhető dolgot szüntetik meg az autóversenyek világában. A több évtizedes hagyománynak megfelelően a pályán sétáltak, megálltak egy-egy versenyző mellett és felmutatták a rajtszámát. A futamok vége után pedig az eredményhirdetésnél segédkeztek. A versenysorozat kereskedelmi ügyvezető igazgatója, Sean Bratches indoklása szerint a lányok nem illeszkednek a márka jövőképébe, illetve nem kompatibilisek a modern társadalmi normákkal.
De miért a lányokat tüntetik el a pályáról, kit zavartak ők? Miért nem az autókat tiltják már le végre, hogy több figyelmet kapjon a női nem?
Lenne egy előremutató javaslatom: szimpla lányok helyett a gender ötven árnyalatát is felvonultathatná az utazó cirkusz az aszfalton. Ezzel Németországban hatalmas sikert lehetne aratni, de felteszem, egész Nyugat-Európa üdvözölné az egyenjogúság irányába tett lépést. Mindenki csak nyerne, egy szempillantás alatt feloldódna a nők tárgyiasítása miatti feszültség.
A Forma-1 is felfedné igazi arcát,
A Forma 1-et kellene végre betiltani. Az egész laposautó-verseny csupán egy égbekiáltó pénzpazarlás, teljesen egyforma, randa „autók” zümmögnek egyhangúan körbe-körbe, annak érdekében, hogy az egyikről kiderüljön, hogy picit gyorsabb, mint a többi. Hovatovább, egyesek azt állítják, hogy ez sport, valamiféle teljesítmény. Pedig az egész nem egyéb, mint túlárazott sofőrök versenye, akiknek tevékenysége, társadalmi hasznosság tekintetében messze elmarad taxis vagy kamionos kollégáikétól.
A kamionozás példának okáért, mind emberileg, mind szakmailag, mind morálisan egy sokkal nagyobb teljesítmény. Embert próbáló munka, ami fizikailag és szellemileg is megerőlteti a sofőröket. Én ismerek olyan fuvarost, aki hetente kétszer megjárja a Kolozsvár-Nyíregyháza útvonalat, hogy árut hozzon, hogy működtesse a gazdaság egy atomi részecskéjét. Sok ember megélhetését segíti elő, sok múlik a munkáján.
Ezeket a derék embereket azonban senki nem rajongja körül, nem reklámoznak az arcukkal borotválkozás utáni-előtti akármit. Nem állnak sorban azért az autós cégek, hogy a ruháikon szerepeljen a logójuk. Ezzel szemben kemény szankciókkal kell, hogy szembenézzenek, ha kevéssel is túllépik a megengedett sebességet. Túlszabályozással, adóztatással, ellenőrzésekkel nehezítik a hivatásos sofőrök életét.
A Forma-1 egészével egy életérzést adnak el, pontosan úgy, mint bármely hasznavehetetlen termék esetében. Semmi szükségünk nincs rá, ezért ügyes marketinggel megteremtették rá az igényt. Kijelentették, hogy ez egy férfias, hozzáértést igénylő dolog, naná, hogy százmilliók kezdtek rajongani érte. De ez semmit nem jelent: attól, hogy valamit milliók szeretnek, még egyáltalán nem jelenti, hogy jó. Filmes és zenei produkciók tömege bizonyítja, hogy az embereket jó reklámmal rá lehet szedni arra, hogy a „kajliért” rajongjanak.
Vehetsz Forma-1-es sapkát, sálat, kulcstartót, telefontokot, pólót, egy sikeres csapathoz pozicionálhatod magadat: úgy érezheted, így kicsit részesévé válhatsz a gazdagok világának. Pedig csak ingyenes hirdetési felületként kommunikálod a világ felé azt, hogy melyik dúsgazdag cég vett palira.
A tíz legnagyobb csapat 2017-ben összesen 2 milliárd 768 millió euróból gazdálkodhatott, az istállók tulajdonosai ennyit szánnak arra, hogy felmatricázott rusnyaságok monotonon róhassák a köröket. A közvetítések díjából, a szponzor pénzekből pedig ennél jóval magasabb összeg, a többszöröse jön össze.
Ezeknek a számoknak a hallatán elindul az ember fantáziája, hogy
Milliónyi gyermeket lehetne iskoláztatni, etetni, ruházni, generációk életét lehetne megváltoztatni véglegesen a világ körül. Évről-évre ekkora pénzösszegekkel gazdálkodva lendíthetnének valamit a világ helyzetén.
Annyit bizonyosan, mint az a bizonyos Kolozsvár és Nyíregyháza közötti ingázó kamionos.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Giorgia Meloni miniszterelnök is üdvözölte az ítéletet.
