A Brexit mind Európa, mind Nagy-Britannia számára vesztes helyzet

„Úgy tűnik, »külföldi pénzemberré« váltam. Az a figyelemre méltó mennyiségű pénz pedig, amit a Brexit-vitában a maradáspártiaknak adtam, rögtön »piszkossá« vált, melyet azonnal vissza kell adni. És hogy »el kéne takarodnom« a brit politikából. Mindez egy általam pár napja szervezett vacsorából nőtt ki. Sosem csináltam titkot a Brexit iránti ellenérzéseimből, és a Mail on Sunday hasábjain egyértelműen véleményt nyilvánítottam a referendum idején.

Mégis, ami a legfájóbb, hogy a »demokrácia aláásásával« vádolnak – és ez egy olyan súlyos vád, melyre válaszolnom kell.

Először is hadd meséljek egy kicsit az életemről, és arról, hogy miért számít nekem oly sokat ez az ország és a demokrácia.

Az életemet meghatározó tapasztalat Magyarország a náci Németország általi, 1944-es megszállása volt. Zsidóként valószínűleg megöltek volna, ha az apám nem intéz nekem hamis személyi okmányokat és nem bújtatja el a családunkat sok más zsidó családdal egyetemben. Tizenhárom évesen megtanultam, mekkora annak a jelentősége, hogy milyen politikai rendszerben is élünk.

A náci megszállást kommunista uralom követte, melyet annyira fojtogatónak találtam, hogy inkább Angliába menekültem Magyarországról, ahol a menekültekkel akkor sokkal jobban bántak, mint mostanában. Kilenc évet töltöttem itt, mely idő alatt teljesen »anglofillé« váltam.

És bár a munka 1956-ban New Yorkba hívott, de Nagy-Britannia mindig közel állt a szívemhez. Máig van egy házam Londonban, az év egy részét mindig ott töltöm.

Kritizálhat engem Lord Lamont korábbi kincstári kancellár amiatt, hogy külföldiként beavatkozom Nagy-Britannia belügyeibe, de talán jobb lenne, ha tudná, hogy régóta vannak itt érdekeltségeim – csak úgy mint Rupert Murdochnak, aki szintén amerikai állampolgár, csak éppen Brexit-párti.

Az a jó abban, hogy mindketten »külföldiek« vagyunk, mert így új munkahelyeket tudtunk teremteni a brit gazdaságban.

Fiatalként nagy hatást gyakoroltak rám a Nagy-Britanniában töltött évek. Lehetőségem volt a Londoni Gazdasági Egyetemen tanulni, ahol megismerkedhettem a nagy osztrák filozófussal, Karl Popperrel, aki később a mentorommá vált.

A hatása alatt tanultam meg, mi a különbség a nyílt társadalom – melyben az emberek választják vezetőiket, akik aztán a választóikat fogják szolgálni –, és a zárt társadalom között – ahol az uralkodók kizsákmányolják az alattuk levő embereket.

Én szenvedélyesen hiszek az előbbiben, épp ezért döntöttem úgy, hogy létrehoznom a Nyílt Társadalom Alapítványokat és vagyonomat a nyílt demokrácia terjesztésére és az elnyomás ellen küzdők megsegítésére fordítom.

A nyílt társadalom nyugodt, racionális párbeszéden alapul, mentes a mérgező, személyeskedő kritikáktól, az olyanoktól, melyeket az elmúlt napokban is láthattunk.

Büszke támogatója vagyok a Best for Britainnek, annak a csoportnak, aki Nagy-Britanniát az Európai Unióban szeretné tartani. A Brexitet tragikus hibának tartom.

A Brexit előtt Nagy-Britannia a létező világok legjobbikából részesülhetett: az Európai Unió tagja volt anélkül, hogy be kellett volna vezetnie az eurót.

A tagságról szóló népszavazásnak már a megengedése is végzetes hiba volt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a népszavazások gyakran vezetnek rossz döntésekhez. A gátlástalan agitátorok és az emberek sokszor a jelenlegi ügymenettel kapcsolatos elégedetlenségüket fejezik csak ki, mintsem hogy számba vennék a következményeket. A tény, hogy a közállapotok nem megfelelőek, nem jelenti azt, hogy ne válhatnának még rosszabbá. És pont ez történt Nagy-Britanniával is.

A Brexit mind Európa, mind Nagy-Britannia számára vesztes helyzet. Az Egyesült Királyság nélkül Európa politikailag meggyengül, és kevésbé fogja tudni megvédeni és hirdetni a demokratikus értékeket.

Európa érezni fogja a britek hiányát a szükséges intézményi reformoknál is. És persze a kontinens elvesztheti harmadik legnagyobb gazdaságát, és a liberális gazdasági elvek legerősebb szószólóját.

Európán kívül Nagy-Britannia elveszti globális befolyását. Gazdaságilag is szenvedni fog az ország, mivel 45 évnyi sikeres európai integrációt fordítana meg. A válás egy destruktív folyamat, nem létezik olyan, hogy »barátságos válás«.

Illúzió azt gondolni, hogy a gazdasági szétválasztás csupán két év alatt lefolyhat. Minimum öt évet, de inkább több időt fog igénybe venni. Ez a folyamat pedig barátokból ellenségekké teszi Nagy-Britanniát és Európát, legalábbis az átmeneti időszak idejére. A referendum előtt Nagy-Britannia gazdaságilag jobban teljesített Európa nagy részénél. Mára ez megfordult – a kontinens gazdaságai erősödnek, miközben az Egyesült Királyság visszaesik. 

A Brexit által létrehozott bizonytalanságok az Egyesült Királyság gazdaságára nézve egyre fájóbban nyilvánvalóak lesznek a következő hat hónapban, amikor a válási folyamat vitásabb szakaszába lép.

(...)

Európa ajtói a jövőben is nyitva lehetnek, de ha Nagy-Britannia most távozik, sosem lesz képes ilyen kedvező feltételek mellett újra csatlakozni.

Mivel a Brexit mindkét fél számára veszteséget jelent, magától értetődő, hogy egy, a Brexit megállítását célzó parlamenti szavazás ennek az ellenkezőjét hozná.

De a Brexit javára 52:48-as szavazati arány megfordítása még nem elég. A maradáspártiak száma jelentősen több kell, hogy legyen, hogy Nagy-Britannia meggyőzhesse Európát arról, hogy a felé irányuló attitűdje alapvetően megváltozott.

A trend jó irányba tart. A kérdés csupán az, hogy felgyorsítható-e ez a lendület annyira, hogy a következő hat-kilenc hónapban fordulóponthoz érjen.

Ez a tyúk vagy a tojás kérdése: a választóknak bátorítaniuk kell a képviselőiket, hogy fellázadjanak a pártvezetés ellen, egyúttal a választóknak motiváltnak kell maradniuk annak irányába, hogy ne csak szavazzanak, de aktív politikai szerepet töltsenek be.

A Best for Britain-csoport ezt a gátat próbálja áttörni, egyesítve a maradáspártiak erőit. Teljes szívből tudom támogatni a céljaikat.”