Chingua – Egy rektor naplója III.

A Közgáz mindig is nyitott volt a világra, most sincs ez másként.

Az elmúlt héten alkalmam volt megismerkedni egy amerikai Nobel-díjas közgazdásszal, Eric Maskinnal (féléven belül ő volt a második Nobel-díjas a Közgázon), egy kiemelkedő kínai vezető egyetem (Chingua) és egy fontos vezetőképző intézet (Cheung Kong Graduate Business School) vezetőivel, valamint a Cseh Köztársaság egyik legismertebb politikusával, Václav Klausszal.

Hogy merre megy a világ, ezekből a találkozókból is valamilyen következtetést le lehet vonni. Például ezt: az egyik legmagasabban értékelt kínai egyetem képviselőivel folytatott beszélgetés során fölmerült a kérdés, mikor és hogyan sikerült külföldi hallgatókat megnyerni a programjaik számára. A válasz szó szerinte ez volt: „A pekingi olimpia után érezhetően megnőtt a nemzetközi hallgatók száma az egyetemünkön. Ez volt az áttörés”.

Egy másik tanulság: Trump választási sikere arra készteti a Nobel-díjas amerikai közgazdászt, hogy a „választási rendszerrel” foglalkozzon. Nem általában, hanem az amerikaival. Tézise, hogy az amerikai választók többséges („mainstream”) nem Trumpra szavazott, ám a szavazataik szétszóródtak. Ezért nyert Trump. Elképzelése szerint – mivel az amerikaiak többsége tudja mi a helyes döntés – az amerikai általános akaratot kell minél tisztábban, pontosabban „megképezni”. Emiatt az amerikai választási rendszert meg kell változtatni. Mikor elmondta mire gondol, közöltem vele, hogy ez (preferential voting) a világ több országában létezik, azaz az ilyen rendszerekben a választó rangsort állít fel a jelöltek között, azt válaszolta, hogy tudja, nem újítani akar.

Érdekes, hogy amikor nem a ránk nézve kedvező eredmény születik, akkor az első, s talán a második reakció is az, hogy technikailag át kell alakítani a szavazás rendszerét. De itt van Václav Klaus legfőbb mondanivalója is: a migráció első kérdése az, hogy tömeges vagy egyéni migrációról van-e szó. Egyének mindig is vándoroltak, ezzel nincs semmi baj. Ám a tömeges vándorlásnak mindig van valamilyen kiváltó oka, ami döntő a megítélés szempontjából. Azért nem kell az egyéni vándorlással foglalkozni, mert annak nincs közvetlen politikai következménye, a tömegesnek azonban beláthatatlan.

Következtetések:

1. Kína tényleg emelkedik oktatási értelemben is;

2. A demokrácia folyamatosan erős kétségeket támaszt;

3. A politika félrevezet, ha eszmék harcának látjuk, s nem a közvetlen szükségletek által kialakított politikai erők közötti harcnak.

Ennyit a normatív politikai tézisekről. További következtetés: ahhoz, hogy nemzetközileg elismert egyetemmé váljon egy magyar egyetem, az egyik feltétel az, hogy rendszeresen és tartósan itt tartózkodjanak jelentős tudósok és gondolkodók. Csak akkor jönnek ide, ha megfelelő stimuláló közeget találnak. Ez azt jelenti, hogy csak gondolat vonz gondolatot. Ahogy pénz vonz pénzt. Pénz önmagában nem vonz gondolatot, noha itthon sok szakember hiszi ezt. A pénz szükséges, de messze nem elegendő feltétele annak, hogy bármelyik magyar egyetem nemzetközileg elismert legyen.