A Közgáz mindig is nyitott volt a világra, most sincs ez másként.
Az elmúlt héten alkalmam volt megismerkedni egy amerikai Nobel-díjas közgazdásszal, Eric Maskinnal (féléven belül ő volt a második Nobel-díjas a Közgázon), egy kiemelkedő kínai vezető egyetem (Chingua) és egy fontos vezetőképző intézet (Cheung Kong Graduate Business School) vezetőivel, valamint a Cseh Köztársaság egyik legismertebb politikusával, Václav Klausszal.
Hogy merre megy a világ, ezekből a találkozókból is valamilyen következtetést le lehet vonni. Például ezt: az egyik legmagasabban értékelt kínai egyetem képviselőivel folytatott beszélgetés során fölmerült a kérdés, mikor és hogyan sikerült külföldi hallgatókat megnyerni a programjaik számára. A válasz szó szerinte ez volt: „A pekingi olimpia után érezhetően megnőtt a nemzetközi hallgatók száma az egyetemünkön. Ez volt az áttörés”.
Egy másik tanulság: Trump választási sikere arra készteti a Nobel-díjas amerikai közgazdászt, hogy a „választási rendszerrel” foglalkozzon. Nem általában, hanem az amerikaival. Tézise, hogy az amerikai választók többséges („mainstream”) nem Trumpra szavazott, ám a szavazataik szétszóródtak. Ezért nyert Trump. Elképzelése szerint – mivel az amerikaiak többsége tudja mi a helyes döntés – az amerikai általános akaratot kell minél tisztábban, pontosabban „megképezni”. Emiatt az amerikai választási rendszert meg kell változtatni. Mikor elmondta mire gondol, közöltem vele, hogy ez (preferential voting) a világ több országában létezik, azaz az ilyen rendszerekben a választó rangsort állít fel a jelöltek között, azt válaszolta, hogy tudja, nem újítani akar.
Érdekes, hogy amikor nem a ránk nézve kedvező eredmény születik, akkor az első, s talán a második reakció is az, hogy technikailag át kell alakítani a szavazás rendszerét. De itt van Václav Klaus legfőbb mondanivalója is: a migráció első kérdése az, hogy tömeges vagy egyéni migrációról van-e szó. Egyének mindig is vándoroltak, ezzel nincs semmi baj. Ám a tömeges vándorlásnak mindig van valamilyen kiváltó oka, ami döntő a megítélés szempontjából. Azért nem kell az egyéni vándorlással foglalkozni, mert annak nincs közvetlen politikai következménye, a tömegesnek azonban beláthatatlan.