„Magyarországon minden politikai erő egyetért abban, hogy az ukrán iskolatörvény ellentétes az európai normákkal és az eddig példás magyar-ukrán viszonnyal. A Majdan-forradalom, az ukrán nép többségének óhaja, hogy az ország a demokrácia és az európai integráció útjára térjen, reményt keltő volt. Az eltérő hagyományú, nyelvű területek és közösségek harmonikus együttélésének megoldása a föderalizmus lett volna, ahogy sokan javasolták, de a felerősödő ukrán nacionalizmus ennek ellentétét, a központosított állam és ukránosítás programját fogadtatta el a kijevi vezetéssel. A Krím félsziget orosz annektálása és a Kelet-Ukrajnában szított polgárháború nyomán erősödő ukrán érzelmek a nemzeti kisebbségek elleni lépésekben élik ki magukat.
Mit tehet Magyarország a puszta tiltakozáson kívül? Legerősebb jogi érvünk az 1991. december 6-án aláírt kétoldalú államközi szerződés, amely szó szerint garantálja a magyar nyelven történő oktatást minden fokon, és előírja a viták tárgyalásos rendezését. Az ukrán alkotmány elsőbbséget biztosít a nemzetközi jognak, így a két- és többoldalú nemzetközi szerződéseknek a belső törvényekkel szemben. Ráadásul az ukrán kormány elkötelezte magát, hogy az iskolatörvény ügyében el fogja fogadni az Európa Tanács Velencei Bizottságának véleményét. Nos, a vélemény december 8-án megszületett, és javasolja a vitatott 7. cikkely módosítását. Az ukrán kormány azonban úgy tesz, mintha a bizottság ennek ellenkezőjét mondta volna ki.